A kultusz könyvekkel, filmekkel mindig bajban voltam. Különösen akkor, ha amikorra eljutott hozzám a mű, az ismeretségi körömben már sokan hozsannáztak a nagyszerűségén. Ilyenkor mindig az mozog bennem, hogy mi van, ha nem tetszik, vagy csak nem nyűgöz le… mert ilyenkor mindig attól félek, hogy bennem van a hiba.

Bevallom, hogy annak idején valami hasonló okból maradt ki Francis Carsac A sehollakók (Kozmosz, 1980) című sci-fije is. Pedig akkor még nem is minősítettem volna űroperának. Bezzeg ma…

A mondandóm kicsit spoilerveszélyes ugyan, mint mindig, de próbálom nem túlzásba vinni…

A történet, amit egy bizonyos Frank Borie kezd mesélni, az ő barátjának, Clair doktornak a története. Ő az, aki elmeséli a találkozását egy földönkívüli civilizáció képviselőivel. Sőt, ez nem egy egyszerű utazás, hiszen Clair doktor nem csak találkozik a Hissekkel, a Fény gyermekeivel, hanem velük is tart a bolygójukra, az Ellára.

Megismerkedik a kultúrájukkal, meg még néhány egyéb földön kívüli civilizációval... Befogadják, sőt egyenrangú kutatóként él közöttük.Részt vesz a sötétséggel, azaz inkább a sötétség lényeivel, a Mislixekkel folytatott harcukban. Hovatovább ő az, aki segíthet a győzelemben…

Mert hiába a technikai lemaradás az ember a felsőbbrendű faj, aki mindent és mindenkit legyőz... mondjuk és Flash Gordont jobban kedveltem.

A könyv harmadánál az volt az érzésem, hogy ez a regény bizony nem több egy földönkívüliek között játszódó Gulliver parafrázisnál.

Ezt a véleményt, azt hiszem, vissza kéne vonnom.

Mondom ezt azért, mert egy tisztességes Gulliver parafrázisnak illik valami társadalomkritikát tartalmaznia. Ez a regény meg nem igazán társadalomkritikus. Tulajdonképpen, ha azt keresem, hogy a megírásakor milyen aktualitása volt, hát nem tudok mást találni, mint a hidegháború, azaz a fegyverkezés szükségességének, az önvédelem jogára való hivatkozással való alátámasztására. A béke népe, a fény gyermekei, persze szigorúan önvédelmi alapon, fejlesztenek igen hatékony és komoly fegyvereket.

Szóval Gulliver parafrázisnak keskeny. Semmivel sem tudományosabb, mint Flash Gordon...

Klasszikus sci-finek sem mondanám, mert semmilyen tudományosnak mondható problémával nem foglalkozik. Már azon túl, hogy jön az idegen lény, oszt elmegy.

Űropera ez!

De akkor mitől lett ez olyan népszerű az ismerőseim között?

Talán azért, mert az összeesküvés elméletek hívei bizonyságot találnak benne, hogy az idegen lények köztünk járnak. Hogy időnként ezt azt elrabolnak… bocsánat magukkal visznek. Olyat, aki számukra hasznos lehet, mint a tudós Clair doktor… lássuk be, a tudós hihetőbb, mint Pataky Attila.

Ha annak idején, bő harminc évvel ezelőtt olvasom, még az is lehet, hogy zseniálisnak tartom. Elvégre abban az időben nagy divatja volt a földönkívülieknek.

Ott van rögtön a Harmadik típusú találkozások, amit 1981-ben mutattak be Magyarországon. Két évvel később bekarikázott az életünkbe E.T. …és évek óta röhögtünk szombat esténként (már ha jól emlékszem) az Orsonról való Mork földi kalandjain.

Persze tudom, hogy a nyolcvanas években biztosan lenyűgözött volna Carsac regénye, most viszont csak egy közepes űrkalandnak látom.