Megölni nem kell félnetek jó lesz
2017. június 20. írta: regulat

Megölni nem kell félnetek jó lesz

Nemere István: Vak madár

Ha ma(!) beütöm a moly.hu könyves közösségi oldal keresőjébe a nevét, akkor azt az eredményt kapom, hogy íróként 692 könyv esetében jegyzik, fordítóként további 60 mű kötődik a nevéhez. Lássuk be, ez iszonyatos mennyiség… ahhoz, hogy egy ember… még akkor is, ha az illető elmúlt hetven éves.

vakmadar_borito.jpgAz átlag olvasónak (mint nekem) Nemere István neve scifit, vagy krimit jelent. Az álneveinek többségét (43 van!) meg döbbenten olvastam. Szóval, nekem a Nemere névvel kiadott könyv valamiféle kaland ígéretét hordozza… A minap a kezembe akadt a Vak madár (Magvető – Rakéta Regénytár, 1982) című kötet. Nem bírtam ki rákerestem még olvasás előtt, hogy mit kell tudni róla. Sok mindent nem találtam, csak egy érdekes mondatot a szerző egyik interjújában:

A 80-as évek elején ki írt enyhén rejtett formában az egyetlen ideológia lélekölő uralmáról, ha nem én?*

Hopp – mondom magamnak – ez érdekes lesz…

Nos az érdekes, egy szubjektív, és nehezen definiálható fogalom. A regény ennél jóval egyszerűbb és jóval bonyolultabb. Ezért is lett a poszt címe János esztergomi érsek mondatának egy darabja.

Maga a történet nem nagy durranás. Persze lehet, hogy jobban tudtam volna értékelni a politikai harcba keveredő, az életét kockáztató civil történetét, ha nem olvasom pár hónapja Graham Greene Titkos megbízatás című regényét. Az se nyűgözött le, holott az klasszisokkal jobb.

Itt van egy svéd író [nem szarakodnék a regényben használt béna elnevezésekkel, dekódolok egyből], aki elutazik a Dél-Afrikai köztársaságba, hogy kiszabadítsa fekete író barátját, akit az apartheid rezsim bebörtönzött. Kapcsolatba kerül az Afrikai Nemzeti Kongresszussal, segít megszöktetni… azaz a végére jut egy kis akció.

Az elejére meg egy vagon köldöknézős párbeszéd, vagy inkább példabeszéd a szabadságról, a diktatúráról. Ezt érzi Nemere már-már forradalminak…

És ez a kérdés érdekesebb, mint maga a regény. Az közepes.

...megölni nem kell félnetek jó lesz…

Tehát 1982. Magyarország. Puha, de diktatúra.

Olyan diktatúra, amely támogatja (szavakban mindenképp), a nem baráti, azaz nem szocialista/kommunista alapokon létrejött diktatúrák megbuktatását.

Ami a Dél-Afrikai köztársaságban van, az pont ilyen elítélt diktatúra. Aki erről, ez ellen ír, az kedves a rezsimnek…

Ráadásul -teszem hozzá utólag - a regényben, a Svéd állam gyakorlatilag kollaborál a Dél-Afrikai rezsimmel, elárulva ezzel minden értéket, amit hirdet a demokráciáról, és szabad világról.

  1. Puha diktatúra… A létező szocializmus aranykora.

A Tanú (Bacsó filmje) már nem dobozos. Nyugodtan lehet az ’56 előtti kemény diktatúráról beszélni, ha a létező szocializmust nem tekinti a beszélő a Rákosi-korszak örökösének. Mert ahhoz képest a polgár szabadnak érezheti magát…

Szóval ez a regény pont annyira lehetett kedves a regnáló hatalomnak, mint amennyire szemben állt vele. Mindenki azt olvasott ki belőle, amit akart. Kit a diktatúrával szembesített, kit azzal áltatott, hogy szabad.

…megölni nem kell félnetek jó lesz…

Ezért érdemes a könyvet elolvasni. Szerintem.

Különben csak az unalom marad.

 

 

*http://cultura.hu/szub-kultura/nemere-istvan-a-konyveknek-tenyleg-sorsuk-van/

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr9212607649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása