Azzal, hogy az ember régi könyveket olvas, hogy régi könyvekről ír blogot, leginkább magát szórakoztatja. Hírértéke a friss megjelenések recenzióinak van. Viszont antikváriumból, vagy az esetemben „leselejtezett” könyvek* közül válogatni… igazán olcsó szórakozás.

Például ennek köszönhetem, hogy az utóbbi években felfedeztem magamnak Graham Greenet.

Most például a Merénylet korábbi kiadása (Magvető, 1957) került így a kezembe.

Greene regényeiben a történetvezetést és a történetekhez illő noire-ba hajló hangulatot egyaránt szeretem. Igen, kissé nyomasztó, de mégsem nyom agyon. Greene könnyed elbeszélő. Ugyanezt például Ruth Rendelltől már nem annyira élvezném.

Szóval a Merénylet. Nem egy filozófikus Greene mű. Ő maga „szórakoztató irodalomnak” aposztrofálta. Bűnügyi történetnek, bűnügyi történet, de…

Kissé bajban vagyok, hogy hova is soroljam, mert első blikkre menekülő ember történetnek nevezném. Csak ugye ott a főhős azt igyekszik kideríteni, hogy ki üldözi és miért. Itt meg ugye a ki, az nem kérdés. A rendőrség. Lehetne krimi is, hiszen egy gyilkossággal indul, és a rendőrség kergeti a gyilkost… és ugye detektív (legyen az rendőr, vagy csak amatőr, netán kényszer szülte nyomozó) a ki-t próbálja kideríteni. Ez ugye akkor is lehetne krimi, ha az elkövető szemszögéből meséli a szerző, csak itt az a bibi, hogy a rendőrség még véletlenül sem a gyilkosságért üldözi hősünket. Maradt még egy lehetőség az összeesküvés elmélet, ahol a kiderítendő a miért. Igen, célba értünk. Ez az.

Greene egy tip-top kis összeesküvés elméletet vázol fel, azzal a kérdéssel, hogy: „miért kellett meghalnia az idős miniszternek?”.

Mindehhez egy három főszereplős történetet ad.

Az elsődleges főhős Raven, a nyúlszájú bérgyilkos. Peches párosítás, mert egy merénylő legyen láthatatlan. Szürke. Aki beleolvad a környezetbe. Akire nem emlékszik senki. Ez nyúlszájjal nem igazán megy. Ráadásul a megbízója átveri, és olyan pénzzel fizeti ki, ami bankrablásból származik, és aminek a sorszámait ismeri a rendőrség.

Aztán ott van Anne, a táncosnő, akit a véletlen sodor Raven útjába. Konkrétan Raven túsza lesz egy időre, és valami női intuíció miatt megsajnálja, segíteni próbál neki… van ebben egy kis Stockholm-szindróma.

És ne feledkezzünk meg Mather felügyelőről, aki egyrészt Ravent üldözi bankrablás miatt, másrészt Anne vőlegénye.

És mindezt egy kitörni készülő háború küszöbén…

Szóval Greene erősen megtekeri a szálakat és még jól össze is gubancolja, majd hőseit egy kisvárosba küldi, ahol megkezdődik a hajsza. Raven és Anna a gyilkosság megrendelőit keresi, a felügyelő meg őket…

Greene lassan felpörgeti az eseményeket és akciófilm szerűen hozza el a megoldást. Igen, Greene le sem tagadhatná a filmes kötődését. Írt forgatókönyvet, filmkritikákat. És a Merényletből lett is belőle legalább négy film.

Jó ez a könyv.

Olvastatja magát.

Kalandregény, krimi, és összeesküvés-elmélet rajongóknak egyaránt érdemes elolvasni.

*leselejtezett könyvek az én esetemben azok, amiket jó szándékú emberek kiraknak például a Wekerle-telepen található nyitott könyvszekrénybe, vagy három éve innen szerzem be az olvasmányaimat.

**utoljára a Magyar Könyvklub adta ki 2004-ben