Amolyan stand up féle
2016. december 16. írta: regulat

Amolyan stand up féle

Martti Larni: Az elsőszülött

"Boldogok az ejtőernyősök. Sohasem panaszkodnak, hogy nem nyílt ki az ejtőernyőjük." Azt hiszem ez az egyik legfontosabb tanulsága ennek a vidám könyvnek....

elsobor.jpg...ami elsősorban családról, gyerekről szól.

Mert, ha mindenki nem is házas, de ismeri a párkapcsolatok rögös útját, ha másképp nem, hát másodkézből, és ha mindenkinek nincs is gyereke, mindenki volt gyerek, és mindenki ismer olyat, akinek van…

A gyerek és a házasság elvileg kifogyhatatlan humorforrás. Elvileg, mondom, mert bizony vannak kikerülhetetlen poénjai a témának, és az már csak akkor vicces, ha olyan meséli, és úgy meséli… ilyen, amikor a kisgyerek dobot kap… vagy a gyerekszáj, azaz ahogy lefordítja a gyerek a körülötte történő eseményeket.

Azt hiszem a könyv összes poénját láttuk, hallottuk, vagy olvastuk, csak nem ilyen sorrendben.

Örök téma, mindig új köntösben. Nincs ez másképp Martti Larni, finn újságíró humoros regényében sem, ahol egy házasság, és Az elsőszülött (Európa – Vidám könyvek, 1977) első éveiről mesél.

Persze megfejeli mindezt azzal, hogy hőse, Näveri, egy későn házasodó "szobatudós", egy pszichológus, aki szakmájából fakadóan szeretne tökéletes lelki fejlődést biztosítani az elsőszülöttjüknek.

Mint ahogy a cipész cipője is lukas, állítólag, ugyanúgy elégé viharosra sikerül Larni, lélekdoktor hősének a házassága, mert ugye a párkapcsolatok sem úgy működnek, ahogy a könyvekben meg van írva. Leszámítva a "nagykönyvet", de azt ugye a földi halandók nem olvassák, csak megélik.

A könyv a hatvanas években íródott, a poénokra mondhatnánk, hogy az idők kezdete óta velünk vannak, és csak annyiban változnak, hogy mindenhol domesztizálják őket, azaz a társadalmi és technikai környezethez idomulnak.

És ezért nem lesz ez sikerkönyv, a mai olvasónak, mert ami a hatvanas évek Finnországában… de lehetne akárhol, máshol is, ami akkoriban a fejlett ipari társadalom címkéjét megkapta volna… Szóval, ami a hatvanas évek Finnországában aktuális volt, az mára már avitt. Persze a poénok ülnek. de valahogy porosnak, dohosnak hatnak… még akkor is, ha az olvasó (például én) rácsodálkozik olyan mondatokra, hogy:

Az asszony szokta mondani: a mai fiatal nemzedék a saját lábán áll, de a szülei nyakán él.

Holott a napi sajtó azt sugallja, hogy Peter Pan szindróma a XXI. század sajátja… No mindegy.

Elolvasni persze érdemes, de ha létezne hangos könyvben, egy jól eltalált mesélővel, akkor sokkal maradandóbb élményt nyújtana. Tipikusan az a fajta mű ez, aminek meg kell szólalnia, ahol a hangsúlyok és a jól eltalált szünetek erősítik a hatást.

Különben egy erős közepes.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr5412051207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása