Annak idején, amikor először olvastam a Modern Könyvtár sorozat egy kötetét, valahogy nem is értettem, hogy ezek a mondhatni jellegtelen, kis tarka kötetek milyen meglepetéseket tartalmazhatnak.

Azóta persze tudom. A sorozatból általam elolvasott hatvanadik kötet, nagyon a kezdeti időkre mutat vissza. Ez volt a második, amit az Európa beválogatott a Modern Könyvtárba.

Mondjuk, ha nem bízom meg a szerkesztőkben, akkor például Marek Hłasko nevére nem kapom fel a fejem. A cím meg... hogy Első lépés a felhőkbe (Európa – Modern Könyvtár, 1958) hát ez sem az, ami saját jogon felcsigázna.

A kötet három írást, két novellát, és egy kisregényt tartalmaz.  A két novellával egyszerű a helyzet, fiatal író a szerelemről… De a maga keserű, kicsit kiégett, kicsit cinikus módján, hogy is mondjam, nem mond újat, nem szól új hangon… és mégis zseniális. Megvett na ezzel a két írással.

Hłaskoról, azt olvastam, hogy afféle fenegyerek, amolyan lengyel James Dean volt… azaz ivott és verekedett... már Párizsban.  Merthogy az ötvenes évek végén dobbantott, és talán ennek köszönhető, hogy a legismertebb műve az A hét nyolcadik napja, már el sem jutott Magyarországra, pontosabban nem jelent meg magyar fordításban.

Szóval Hłasko nem volt egyszerű fickó az alatt a 35 év alatt, ami neki rendeltetett. Például 16 évesen, mert, hogy úgy mondjam eltanácsolták az iskolából, és volt jogosítványa, teherautó sofőrként dolgozott.

És ezzel el is érkeztünk a harmadik íráshoz, az A Sokolowska utcai telephez, ami a sofőrök mindennapjairól szól. Mondhatni Hłasko sofőrként töltött első teléről. Többek között egy diák névre hallgató sofőrről.

Ez az írás a maga realizmusával, néha kegyetlenségével… ez egy ütős darab.

Ujjongani még sem tudok. Mert bármennyire is a kor követelménye, hogy legyen benne vörös farok, annak a milyensége engem bizony zavart.  Nekem a Fegyajev féle „új ember típus” valahogy idegesít. Ez az öntudatos munkáshős, ez a szemellenzős muszáj Herkules, bármennyire is pozitív figura, annyira mesterkélt, hogy idegesítő.

Még szerencse, hogy Hłasko csak egy ilyen fickót tolt be a kisregényébe. A többiek sokkal inkább hús-vér figurák. Egyszerű emberek. Kis hőstettekkel, kis kudarcokkal, kis tragédiákkal. Persze néha becsúszik egy-egy nagyobb is. Óhatatlanul. Néha eszembe jutott Arnaud klasszikusa, az A félelem bére.

És ezek, azért bőven feledtetik a vörös hérosz mesterkéltségét.

Szóval, ha valaki egyáltalán nem bírja a korszak szinte kötelező kommunista hőseit, még kicsit sem, az ne olvassa el, viszont akit ez annyira nem zavar, az csapjon le a kötetre, ha a kezébe kerül, ez a Marek gyerek, ez nagyon nagyra volt hivatott… csak elcseszte.

Remélem, egyszer még valakinek eszébe jut egy-egy írását magyarra ültetni.