Chicagó lánga borul
2016. április 27. írta: regulat

Chicagó lánga borul

Ed Mazzaro: Chicagói történet

Az általam kedvelt gengszter történetek, általában fejlődésregények is, amik arról szólnak, hogy hogyan lesz egy piti bűnözőből, vagy véletlenül a törvényen kívülre keveredett, egyébként jó emberből nagymenő bandafőnök, vagy valami hasonló.

chicagobor.jpgMondjuk, ha így nézzük, akkor tényleg nincs különbség az alföldi szegénylegények, a karibi kalózok, vagy a szesztilalom nagymenő gengszterei között. Már dramaturgiailag. Van ebben egy nagy adag romantika, vér és erőszak, és persze szerelem Helgolandtól* Chicagóig.

Erre az olvasó fogékony. Szeretjük ezt a vadromantikát, az idealizált rosszfiúkat…

Nem is okozott csalódást annak idején (cirka harminc éve) Ed Mazzaro Chicagói történet című (Európa – Fekete Könyvek, 1985) kalandregénye sem. Emlékeimben úgy élt, hogy ez egy klasszikus gengsztertörténet a szesztilalom idejéről.

Most kissé félve kezdtem az újraolvasásba, mert azóta lett néhány kedvencem ebben a műfajban. Ott van rögtön Doctorow regénye a Billy Bathgate, a gengszterinas, vagy a közelmúltban emlegetett Volt egyszer egy Amerika, hogy a szesztilalom idejére szűkítsem a kört és ne keverjek bele olyan könyvet, mint az A keresztapa, vagy filmet, mint az Aki legyőzte Al Caponét.

Mazzaro könyve, bár gengszterdíszletben játszódik, nem illeszkedik a sorba. Pedig dörögnek a Thompsonok, és a revolverek, van benne minden, ami egy ilyen történethez kell, csak éppen a főhőse egy zsaru, aki azt a feladatot kapja, hogy egy bandába beépülve ugrassza össze a chicagói alvilágot.

chicagoful.jpgA történet annak a pár napnak, hétnek a „krónikája”, amikor az olaszamerikai Bruno Farrell, mint Bruno Faroli (bonyolult nehezen megjegyezhető álnév...), véghezviszi a feladatot. Ami annyira titkos, hogy ha bajba kerül, akkor úgy járt....

Mindig elgondolkodom rajta, hogy mennyivel könnyebb lehetett az internet és közösségi háló nélküli húszas években beépülni… ma számomra elképzelhetetlenül nehéznek látszik… és akkor is nagy volt a lebukás veszélye.

Mazzaro rövid története hatásos. Semmi rendkívüli nincs benne, de jó a ritmusa, megtámogatja kis színesekkel a fejezetek elején, amivel eléri azt, hogy az ember úgy érezze, hogy ez akár így is történhetett.

Ez a könyv nem ígért többet annál, ami, nem is akar más lenni, mint egy szórakoztató kalandtörténet, aminek a díszlete a szesztilalom. Van benne, szex, szerelem, erőszak, akció… és autós üldözés. Nem mond ítéletet, se nem kor, se nem kórtörténet. Még csak nem is krimi.

De ha szórakozni vágyik az ember, kimondottan üdítő.

 

 

 

*Helgoland szigete volt Klaus Störtebeker balti-tengeri kalózvezér otthona

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr278667954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása