Az E. S. Gardner életmű majd kilencven Mason krimit számlál. Bár ennek csak a fele jelent meg magyarul, azért nem kis feladat lenne egy Perry Mason összes olvasás. Nem, nem szándékozom ilyet, de az érdekel, hogy Masonben mi a nagy durranás.

Én annak idején nem találtam meg benne. Bár most az újraolvasások során egyre jobban barátkozom meg a figurával, és… és így közel egymás után olvasva feltűnő, hogy mennyit változik a karaktere.

Ugye a közelmúltban olvastam a sorozat korai kötetét, szám szerint a harmadikat, 1934-ből, a szerencsés, avagy táncos lányok esetével. Ott még erősen a hardboiled felé kacsingatott a szerző. Mason ott még egy keménykedő, az öklét is használni merő figura, a fuldokló kacsa eseténél (igaz, ez már 1942) viszont már sokkal higgadtabb, de még mindig, nem igazán tárgyalótermi a bravúr.

És most belefutottam egy 1947-es E. S. Gardner krimibe, az A legyező-táncosnő lovának esete (Európa – Fekete könyvek, 1969) címűbe.

Ez a sorozat 29. kötete, és ha ebből indulok ki, akkor már értem, hogy miért népszerű Gardner. A zseniális még nincs meg, de majd talán azt is meglelem.

Ez már ügyvéd krimi, a tárgyalóteremig sejt az olvasó dolgokat, de van olyan csavar, ami csak is ott derülhet ki. Bevallom, hogy nem találtam el a tettest. Mason, és persze elmaradhatatlan segítője Paul Drake, vagyis inkább Drake nyomozói persze utána járnak ennek-annak, Mason is némileg bajba kerül, de győz az ügyvéd csavaros logikája, és eléri, amit akar…

Halkan jegyzem meg a jó ügyvédkrimi elsődleges célja nem a tettes elkapása, hanem az ügyfél megmentése. Elvégre az ügyvéd legyen ügyvéd, ne magánnyomozó.

Mondjuk egy krimit nem jó elspoilerezni, kivéve, ha zseniális, mert akkor nem a rejtély megoldása csak egy forrása az élvezetnek. Nem, nem fogok spoilerezni.

Próbálta ezt a kiadó is megúszni, és a szokásos béna, kirakunk egy idézet fülszöveg helyett egy még bénább megoldást választott. Afféle szereplő listát készítettek, ahogy azt színdarabok elején teszi a szerző, hogy bemutassa szereplőit. De ettől nem lett jobb… Üresen kellett volna hagyni a borító hátulját.

És ha már borító. A fekete könyvek sorozat borítói általában jól összerakott kollázsok, amiből utólag akár a rejtély megfejtése is kiolvasható… Általában. Ez most szerintem elég gyenge. Nem mondom meg, hogy miért… ahhoz el kell olvasni!

A könyvet szívesen ajánlom mindenkinek, aki csak egyszerűen szórakozni akar egy jó kis gyilkossággal. Társadalmi mondanivalója nincs. Korrajznak sem az igazi, bár… De ez már tényleg ügyvédkrimi.