Tulajdonképpen mondtam már, nem is egyszer, (így bocsánat, ha valaki unja), hogy van némi hátborsózáson a novellás, meg a válogatás kötetektől, mert ez általában azt jelzi, főként, ha nem ismeretlen íróról, van szó, hogy az írások egy részéhez már volt szerencsém… az ilyen kötetek, még a jók is, hajlamosak az unalomba fulladni…
Persze, amikor olyan író kötete kerül a kezembe, akitől még soha…
Akkor kiderül, hogy dehogynem, csak nem emlékeztem rá, mert az is valamilyen válogatás kötet volt… Például pár hete még megesküdtem volna, hogy számomra Karel Čapek, fehér folt… Pedig szeretem a cseh írókat. De... nem tudom miért, Čapek kimaradt.
Aztán ahogy olvasni kezdtem az Az ellopott gyilkosság és más bűnügyi történetek (Európa, 1968) című kötetet rá kellett döbbennem, hogy ezt láttam a tévében, ezt hallottam a rádióban, azt már bizony olvastam, amazt meg mintha mástól olvastam volna. A 45 novellából, ha öt volt teljesen ismeretlen. A zsebtörténetek írásait fixen hallgattam ifjúként rádiójáték formájában. És kiadták őket számtalan címen (még az eredeti címen is, ami azért mondhatni meglepő)…
A könyv egyszerű, amolyan meghökkentő mesék, rejtélyek, bűnesetek tárháza. Mint ilyen, jó. Határozottan.
Van köztük zseniális is… meg gyengébb...
Elgondolkodtató, meg nevettető…
Bár azt hiszem, Čapek humora néha kissé morbid…
A 45 novella nem kevés, de legalább mindenki megtalálhatja a kedvére való történetet.
De azt senkinek nem ajánlom, hogy egyvégtében…
Mert 45 novella, az egyvégtében sok. Én legalábbis annak éreztem.
Ezek, amolyan köztes olvasmányok. Mondanám, mint az esti mese… már ha valaki szeret esetenként véres, vagy rejtélyes esetekkel álmodni.
ps:
Egyébként talán 2010-ben adták ki a kötet nagy részét kitevő Zsebtörténeteket, aminek a kerete, ahogy egy asztaltársaság tagjai sörözés közben mesélik a történeteiket, és tromfolnak egymásra. Ez a válogatás, ezt a kerettörténet adta hangulatot is öli... sajnos.
