Rejtély. Izgalom. Akció. Mindez világháborús környezetben.

Lehet, hogy ennyi is elég lenne Jean-Pierre Chabrol Egy emberrel több (Európa, 1960) című regényéről. Meg az, hogy kiváló film alap. Mint ahogy lett is belőle film. Igaz a magyar mozikba nem jutott el.

Tulajdonképpen alig egy hét története. Úgy kezdődik, hogy

…a Cévennes-ekben a partizánok újabb sikert értek el: az elmúlt éjjel merészen rajtaütöttek a sarlande-i fogházon és kiszabadítottak tizenkét halálraítélt hazafit…

- mondja be a Londoni Rádió nem tudva, hogy a partizánok tizenhárom halálraítéltet szabadítottak ki. Tizenhárom. Szerencsétlen szám. De ki ez a tizenharmadik, és mi legyen vele?

Ki lehet a hallgatag, névtelen ember. Elvtárs, vagy besúgó? Ha halálra ítélték, akkor csak barát lehet… vagy csak köztörvényes?

És miközben futnak az akciók, lassan derül fény a rejtélyre is. És ennek tükrében cselekedni kell…

Sorra megismerjük a partizánokat. Egy kicsit az életüket, a tábori körülményeket, hogy mennyire egyformák, és mennyire különbözőek.

Nagy filozófiai problémák nincsenek. Persze a tipikus szereplők megvannak…

A peches, a felelőtlen, a nőcsábász, a hallgatag, a bohóc…

Vannak, akik elvesznek menet közben, és vannak, akik tovább harcolnak.

Tulajdonképpen nagyon hasonlít Alistair McLane "fiúkollégiumos" (mondhatni nőmentes) világához. Igaz, itt még igazi szerelmi szál sincs. Valójában nincs női szereplő. Férfiak izzadság és tesztoszteron szagú világa ez. Tipikus háborús regény.

Tényleg nincs benne semmi plusz.

Jól felépített, pörgős akció… különösebb tanulságok nélkül.

Tényleg filmvászonra való.

És bár Charbol hősei kommunisták (a partizáncsapat vezetője Paulo még a spanyol polgárháborút is megjárta) a regény mégis mentes marad az ideológiai máztól. Mondom ezt azoknak, akik esetleg a partizánok kommunista volta miatt akarnák elkerülni ezt a regényt. Hiba lenne…

A háborús regények kedvelőinek szinte kötelező.