Az út adta bölcsesség, a megvilágosodás, amit csak úgy tudunk megszerezni, ha végigmegyünk rajta. És miközben a saját utunkat járjuk, lehetőséget kapunk, hogy könyvekből, regényekből megismerjük mások útját. Az, hogy tanulunk belőle, vagy nem az már más kérdés.

De vajon mit lehet tanulni egy (már bocsánat, de) csóró, beteg öregember, talán utolsó utazásából?

Albert Maltz a Simon McKeever utazása című regényének (Európa – Zsebkönyvek, 1972) hőse, pontosan egy csóró, a köszvénytől félig béna, hetvennégy éves öregember, akinek se kutyája-se macskája, és aki egy otthonban lakik sorstársaival, és aki úgy érzi, hogy nem sok örömet tartogat számára az élet, pedig ő dolgozni szeretne… neki van még egy terve.

Simon éli, vagy inkább csak túléli a mindennapokat az otthonban, amit ő csak ideiglenes állomásnak tart az életében. Ő még hisz benne, hogy az állapota visszafordítható, hogy újra dolgozhat és mellette nekivághat a nagy tervnek, összeállítani egy könyvet a kedvenc olvasmányairól, amiknek a hősei az egyszerű köznapi emberek. …mint például [Albert Maltztól a Simon… vicceltem!] Upton Sinclairtől a Kiáltás az igazságért. Csak előbb meg szeretne gyógyulni. Persze az orvosok az otthont fenntartó család nem sok jóval kecsegtetik, amikor egy véletlen folytán összeakad egy asszonnyal, aki megadja a Los Angelesi doktornő címét, aki csodát tud tenni a köszvényesekkel…

És Simon tudja, hogy el kell mennie ehhez a doktorhoz a csodáért. Igaz, pénze nincs, vagyis mindössze egyetlen cent a vagyona, és Los Angeles meg majd négyszáz mérföld, de majd autóstoppal…

Csak előbb még meg kell szökni az otthonból, amiben a szobatársai, vagy inkább sorstársai, vagyis – akár mennyire is a kényszerűség szülte, de akkor is – a barátai segítik.

Az utazás leginkább arról szól, amit Simon már régóta tud:

…a világ nagyobbrészt jó emberek gyülekezete. Van néhány gazember, silány csaló, de a legtöbbre jó visszaemlékezni.

Három nap mindössze másfél dollárnyi készpénzzel. Három nap az út mentén, ami egy fiatalembernek sem egyszerű, de egy félig béna öregnek… életveszély. De Simon odaér, és megkapja a választ. A köszvénye nem gyógyítható.

Mégis lélekben megerősödve tér vissza az otthonba, hogy nekilásson a könyvnek.

Maltz kisemberében semmi különös nincs, hacsak nem a kitartása, és a hite a jó emberekben.  Mert maga is jó ember. Akarata, elszántsága, ravaszsága, szerencséje, mind-mind segítik a „nagy” utazása során. De leginkább a jó emberek. És éppen elég jó emberrel találkozik.

Mert néha olyan kevés is elég, hogy jót tegyen az ember.

ps: Albert Maltzról nem árt tudni [én persze, hogy nem tudtam!], hogy egyike a "Hollywoodi Tízeknek", azaz az Amerika Ellenes Bizottság által kommunistának, vagy legalábbis kommunista szimpatizánsnak kikiáltott forgatókönyvírók egyike. Emiatt, megjárta a börtönt is. Nos, egy könyv alapján csak azt mondhatom, hogy ha mindenki, aki ennyi érzéssel közelít az egyszerű emberekhez, a munkásokhoz, az kommunista (szimpatizáns) akkor ezt a bélyeget nagyon sok íróra rá lehetne sütni. Remélem nem ez az akadálya annak, hogy a könyvet újra kiadja valaki.

...és most irány a könnyebb műfaj, a kalandregény. Az általam nem túl jónak (kettőnek sok- egynek kevés) minősített Afrika szarva folytatása, az Afrika mélye.