Ceruzával van ráírva a tetejére, hogy „Hírlap” Bpest, 1948. IX/12. vasárnap. Kivágott cikk, beragasztva a könyvbe. Axel Munthe a halálról beszél, az aggkorról ír és ötödször váltott jegyet Olaszországba – adja hírül.
Igen polcot rendeztem. Kétkötetes Tolnai kiadás, 1935-ből… nem enyém.
Érdekes hír. Érdekes hír? Hír az egyáltalán, hogy a népszerű regény szerzője, az orvos, aki a svéd király palotájában lakik- igaz szerénysége folytán, csak a személyzeti szárnyban használ két szobát – és aki simán hajtja el őfelségét betegségére hivatkozva, ha az beszélgetni kíván vele, ismét regényt ír, és Capriba vágyik…
Halkan jegyzem meg, az a vonatjegy felhasználatlan maradt. Axel Munthe doktor úr a következő év február 11. meghalt. Jól érezte a halál ott állt már az ajtaja előtt.
Na – mondok magamnak – nézzünk már utána, hogy mi is ez a könyv, ez a San Michele regénye...
Javaslom, rajongók ne olvassák tovább…
Ez bizony nem orvosregény, ez nem korrajz, még csak nem is Capriról szól igazából… ez egy öregember fecsegése. Aki pont arra emlékszik, amire akar. Lehet, hogy tényleg ezek voltak életének meghatározó állomásai. Lehet. De igazából megerősíteni, vagy megcáfolni nem tudom. Kiragadott pillanatok. Utazások. Kocsmai verekedés, a diplomázás, Capri, a nápolyi földrengés… pillanat felvételek.
Klip-regény. Rövid felvételek, sok vágás, és az olvasó úgy érzi, hogy megtudott valamit erről a különc emberről, pedig jóformán semmit sem tudunk meg.
Nem szeretem a doktort.
Látok egy különcöt.
Látok egy utazót.
Néha feltűnik a gyógyító is…
Látok egy embergyűlölőt. Vagy inkább egy magának való embert, aki az állatokat jobban szereti, mint az embereket. Mit mondana erre Munthe a lélekbúvár, az elme avatott értője? Már, ha nem magáról lenne szó?
Látom a művelt világfit, aki a legjobban műveletlen parasztok, halászok, nomád pásztorok között érzi jól magát. Csak az én ellenszenvem lát ebben defektust?
Szerintem ez a tipikus kép a doktorról... (innen kölcsönöztem)
Nem látom viszont a férfit. Néha sejtet valamit arról, hogy nők nem csak páciensként, nem csak hysteriás betegként, nem csak szolgálóként vannak voltak jelen az életében. Jelzem kétszer nősült.
Pletyka: Egyesek állítják, vagy vélelmezik, hogy Munthe nem csak barátja és beszélgetőtársa volt Gusztáv svéd királynak, hanem feleségének orvosa, barátja és egy ideig még a szeretője is…
Nekem ez az önéletírás nem gömbölyű.
Nem mondom, hogy Munthe hazudik, de igazat, azt nem mond. Mert úriember… vagy mert magának sem.
Önéletrajz magánélet nélkül… egy öregember fecsegése. Ráadásul a könyv eleje meg a vége kimondottan nehezemre esett. Úgy kellett kényszeríteni magam, hogy ne Z-ben olvassam.
Ezzel a könyvvel nem leszünk barátok.