Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy korunk hőse a lúzer. Nem a szegény ember legkisebb fia, aki erejének eszének köszönhetően emelkedik fel, hanem a lúzer, a szerencsétlen balfék, aki már akkor is orra bukik, ha éppen ül.

 Aztán a fátum felemeli, és elrepíti valahová. Jobb esetben egy jobb sors felé. Gery Shteyngart hőse, Vlagyimir Griskin – nincs ezen mit szépíteni – a lúzerek lúzere, mert mi mást lehet arra mondani, aki huszonöt évesen azon veszi észre magát, hogy ott ragadt egy olyan munkahelyen, ami pár évvel korábban csak nyári munkának indult. A fizetése kevés, a barátnője pont az ellenkezője, mármint a fizetésének. Mondhatni az egyetlen öröme a kétszeresen-füstöltfűszeres-mortadellás-avokádós szendvicse. Ráadásul első generációs orosz bevándorló. Súlyosbító körülmény: szovjet-orosz zsidó, aki a harminckét-fogas mosolyáról elhíresült elnöknek köszönhetően érkezett Amerikába tizenhárom évesen, merthogy mogyoró Jimmy „elcserélt több tonna középnyugati búzát, több tonna szovjet zsidóra”

Sokszor átgondolva valószínűleg jól tette Varró Zsuzsa, hogy az eredeti címet „Orosz első bálozók kézikönyve” (The Russian Debutante’s Handbook) megváltoztatta a határozottan jobban hangzó Orosz rulett kezdőknek-re (Konkrét, 2007).

És Vlagyimir élete tényleg olyan, mint az orosz rulett. Egy golyó a tárba. Pörgetés. Aztán meghúzni a ravaszt, lesz, ami lesz.

Nos úgy tűnik, hogy Vlagyimir minden pörgetésből vesztesen kerül ki. Még jó, hogy nem valódi revolverrel próbálkozik.

De ugye ott van a végzet egy habókos öregember képében, aki nem akar többet, csak amerikai állampolgár lenni, és ezért pénzt ígér. Sok pénzt. Illetve a sok pénz lehetőségét Právában.

Práva, a kilencvenes évek amerikai ifjúságának és az orosz maffiának egyaránt célpontja. A 90-es évek Párizsa. Egyszerre régi és új. Práva varázslat, a változás és a változatlanság varázslata.

És Vlagyimir a lúzerből Práva hercegévé lesz.

Igaz ő királynak érzi magát, de ugye a látszat csal.

Vlagyimirt mindenki másnak látja. Az amerikaiak szemében egzotikus kelet-európai, Právában az oroszok és a helyiek, a szlotovácok szemében amerikai. Valójában mindenütt idegen, de kell egy hely, hogy megtalálja önmagát.

Kell valaki, aki mellett megtalálja önmagát.

Shteyngart mindenkiről leszedi a keresztvizet, legyen az amerikai, zsidó, orosz, vagy éppen posztszovjet kelet-európai, nevezzük éppen akár szlotovácnak. Legyen az művész, maffiózó, hivatalnok, vagy bármi más.

De hogy végül is mit talál Vlagyimir Právában… lehet, hogy golyót tartogat neki a sors, lehet, hogy valami mást… Mert, ahogy az a habókos öregember mondta

"Oroszország mindenütt ott van fiatalember…"

Ez egy 2010. novemberi bejegyzés a régi blogból… Gondoltam itt jobb helye van.