Vannak könyvek, amiket elolvasok, még tetszik is, aztán itt ülök a fehér oldal előtt és egy szót sem tudok írni róla. Nekifutok egyszer, kétszer, sokszor… és úgy érzem, hogy semmit sem tudok hozzátenni a fülszöveghez.

Elképzelni sem tudom, hogy valójában, hogy lehetett túlélni a túlélést. Na jó, ez így hülyén hangzik. Az van, hogy a harmadik olyan regénybe futok bele, aminek a hősnője holokauszt túlélő, és a regény nem magáról a túlélésről szól, hanem a trauma feldolgozásáról, vagy inkább…

A Goncourt-díj (Prix Goncourt) egy francia irodalmi díj, melyet az év "legjobb és legképzelettelibb prózai művének" ajánlanak. – írja a Wikipédia. Nos, ahhoz képest, hogy 1903 óta 109 író vette át a díjat, nem sok díjazott műhöz volt szerencsém.

Vannak könyvek, amik elolvasása után erősen gondolkodom, hogy ha ezt annak idején… Aztán belátom, hogy akkor mindössze másért szerettem volna. Például azért mert akkoriban (ez jelen esetben a középiskolás éveket jelenti) a kvázi szabadszájúsága fogott volna meg. Most meg… most is csak mégis másképp.