Kult könyv, kult film. Volt. Ma már kortörténet. Amolyan szocialista útkeresés...
Az elolvasása után, ha valaki a könyvről, Bertha Bulcsu: A Kenguru (Kozmosz, 1976) című regényéről kérdezett volna, tulajdonképpen az elhíresült Kerouac idézet jutott volna az eszembe. Az hogy „úton lenni: boldogság, megérkezni: halál”.
A húsz éves kőbányai srác, Varjú István élete is erről szól. Menni kell, mert
…az úton történnek a dolgok… Ott bonyolódik az élet… …Ha megáll valahol, kiderülnek a dolgok… Büdös van például… Valaki leszarta a vécét…
Régen láttam, nem tudom, hogy a regényből készült film a mondanivalója miatt, vagy csak a szereplők (Gálffi László, Vándor Éva, és Tarján Györgyi), vagy éppen a zene (Gemini, Generál, M7, Omega, LGT, Fonográf…) miatt lett népszerű.
Mert a könyv megjelenésekor komoly problémákról mesél. Mellékesen. Mert azok az élet részei…
1974. Épül Paks, épül a szocializmus. Varjú, a teherautó sofőr járja az országot, és álmodozik. Leginkább arról, hogy kamionos lesz, mint Jocó. Hogy világot lát, hogy sokat keres. Na ja, akkoriban járta a mondás, hogy „kamionos, milliomos”.
Meg egy Corolláról is álmodik…
A húsz évvel idősebb sofőr, Bartha már a megérkezésről álmodik, házról, asszonyról… Varjú ezt nem érti, nem értheti, már csak a korából adódóan sem. Még…
Közben Bertha csak úgy mellékesen megmutatja a mosolyárust, mert a kábítószer már létező probléma Magyarországon, csak senki nem beszél róla. Vagy csak elvétve.
Felemlegeti az előző év „botrányát”, a Boglári temető-kápolnát, illetve az abból lett legendát, a művészfejekről, akik dolgokat csinálnak…
Hogy az élet nehéz. Egy ház tizenöt év spórolás, húsz év törlesztés…
Úgy látszik, vannak dolgok, amik nem változnak.
[Olvasás közben nosztalgiázok. Ismerős helyszínek. A Balaton, Kőbánya… az utóbbi különösen kedves. Tudom, hol járnak Varjúék, tudom, hogy hol volt a pinceklub, tudom, hogy hol volt a presszó, hogy melyik töltésen szeretkezett Zsozsóval… úgy érzem, otthon vagyok.]
Aztán jön a baleset. Aminek Varjú részese lesz… Röghöz kötnék. Leveszik az autóról, műhelybe kerül. Vagyis a balesetek, már ha azt is balesetnek tekintjük, hogy Zsozsó terhes lesz.
Mondtam, hogy röghöz kötnék…
Igazából semmi különös nincs ebben a könyvben. Egyszerű, mint az élet. Egymásnak feszülnek nemzedékek, álmok, vágyak. Hogy be kell, vagy nem kell beállni a sorba?
Közben Varjú István felnőtt lesz. Vagy valami olyasmi.
És, hogy mindehhez, hogy jön a kenguru?
El kell olvasni. Megéri.
Ez egy 2011 májusi bejegyzés a régi blogból… szerintem itt jobb helye van.
