Állítólag régen minden jobb volt. Mondják. Ha minden, akkor talán az első szerelem is… Tudom Rómeó meg Júlia… jó, annyira régen nem volt minden jobb. De mondjuk az ötvenes években? Milyen lehetett azoknak az első szerelem, akiknek még nem adatott meg Sophie Marceau és a…
Hát azt nem mondom, hogy ebből életmű olvasás lesz, mert nekem úgy tűnik (így két regény és egy film után), hogy Szabó Magda hősnőit különösen könnyű utálni.
Nekem eddig legalábbis könnyen ment. Utáltam Kémery Paulát a Disznótorban, nem szerettem Vitay Gerorginát sem…
Valószínűleg mondtam már, hogy könyvválasztási preferenciáim között egy időben lényeges (ha nem a leglényegesebb) szempont volt a farzsebben elférő méretű könyvek kiválasztása. Ennek köszönhetően nem kevés Modern Könyvtár, illetve Rakéta Regénytár kötetet olvastam… De…
Biztos bennem van a hiba, hogy az esőáztatta éjszakák képéhez számomra Humphrey Bogart képe társult. Mondjuk kalap nélkül… de fekete-fehérben.
Azt hiszem emlegettem már, hogy a Nyitott Könyvespolcról történő könyvbeszerzés egy egészen sajátságos keresztmetszetét adja a hazai (mondhatni szocialista) könyvkiadásnak. Vagy inkább annak a részének, amitől szabadulni akarnak az örökösök.
Jelzem, ha egyszer a büdös…
Mert ilyenkor tavasszal nem árt egy kis negéd, meg romantika… gondolhattam volna, már csak azért is, mert amikor megláttam a címet, rögtön valami harmincévvel ezelőtti, talán Családi Kör-ös, majdnem szüzességelvesztős, felvilágosító műsor jutott eszembe, ahol a gaz, vagy…
Annyian szeretik, hogy úgy gondoltam meg kell próbálni. Mit veszthetek? Az ártatlanságom? Azt ugyan már nem. Úgy sejtettem, hogy valami igazán szirupos élményben lesz részem, ha Moraviával kezdek.
Minden emberben ott lapul valahol voyeur, csak ugye az nem mindegy, hogy hol meg hogyan tör ki mindez belőle, mert ugye nem mindegy, hogy a függöny mögül lesi valaki a szomszédjai életét, vagy egy fáról fürkészi távcsővel a hálószobatitkaikat.
Hmmm… a szerelmes regényekre (és itt most tényleg a szerelmes regényekre gondolok, és nem azokra a romantikusnak mondott művekre, ahol a lényeget - többé vagy kevésbé naturális ábrázolásban - az adja, hogy a hős ránehézkedik a hősnőre) szokták volt mondani, hogy igazából nem…
Azért kellemetlen egy művészieskedő próza után irodalmat olvasni, mert nagyon látszik a különbség, és az ember gyereke akkor már nem csak a fákat sajnálja, hanem a feleslegesen elpocsékolt időt. Jó, tudom ahhoz, hogy tudjam, hogy pazaroltam az időt végig kellett olvasni. Mert ugye a tapasztalat.