„Tudta, hogy a (…) közvélemény szemében magától értetődő lesz, ha egészséges fiatalemberek partiba dobnak egy rossz kurvát – sőt, ez volt a nyugtalanító, ő maga sem talált ebben semmi kivetnivalót -, és hogy az esetre fény derült, ezt inkább pechnek tekintik, mint bűnnek és megbocsájtják a férfiak,…
Tovább folytatom a "küzdelmet" ifjúkorom egyik kedvenc rádiójátékának papírra nyomott feldolgozásával. Igen, egy újabb részt sikerült elolvasnom a Szíriusz kapitány sorozatból.
A visszatérő olvasóknak már régóta világos, hogy ebben a blogban frissen megjelent könyvről aránylag ritkán olvashatnak. Viszont cserébe előkerülnek a hazai könyvkiadás (jobbára) méltatlanul elfeledett darabjai is. Mondhatni válogatás nélkül. Illetve…
Az ízlés a korral változik. Például, ahogy emlékszem, és szerettem a magyar Dzsémszbond, azaz a Hód történeteket. Volt bennük valami… valami könnyed s szórakoztató. Ezt az érzést keresem most az újraolvasások során.
Kiskamaszként a könyvespolcomon ott volt az Örök harag című könyv, amit ugyan olvastam, de valahogy nem hagyott bennem mély nyomot. Illetve de! Konkrétan azt, hogy utáltam a borítóját. [Az 1974-es kiadásról beszélek]
Hogy álljon az olvasó egy olyan író könyvéhez, akit már beskatulyázott? Méghozzá negatív előjellel. Erre nálam két ok van, az egyik, hogy nem tudom kellőképpen értékelni a szerző művészetét… Mert ugye, pocséknak mégsem nevezhetek egy olyan könyvet, aminek lehet, hogy csak én vagyok alkalmatlan a…
Volt egyszer egy zseniális fiatalember, aki egyrészt jókor született, ahhoz, hogy a művei nemzetközi ismertséget adjanak neki. Humora, mesélő tehetsége miatt sokszor hasonlítják a ponyvakirály Rejtő Jenőhöz.
Nem titok, hogy néha, amikor egy könyvet választok a nyitott könyvespolcról megnézem, hogy a hazai könyves közösségi portálon, a moly.hu-n milyen reakciók vannak a könyvvel kapcsolatban. Mondjuk az egyik legvonzóbb, ha "olvasatlannak tűnik" a könyv.
Arra vagyok büszke, hogy úgy kilencven százalékos biztonsággal emlékszem egy-egy olvasmányomra, és ha a történetben akadnak is foltok, az emóciók tuti biztosak. Ha valamire azt mondom, hogy szerintem jó, akkor az egy évek múlva is vállalható vélemény. Az újraolvasások ritkán rendezik át jelentősen a…
Az az én nagy bajom, hogy elveszek a műfajok sokaságában. Alapvetően például zavar, ha egy űrutazós távoli jövőben játszódó kalandregény scifi jelzőt kap, mert fantasztikusnak, még csak-csak fantasztikus, de a tudományhoz… az emberiség jövőjével kapcsolatos kérdésekhez általában vajmi kevés köze…