Hét. Ennyi művel szerepel Graham Greene az 1001-es listán. Azon a listán, amin azok a könyvek vannak, amiket állítólag el kéne olvasni, mielőtt meghalok… és most egyet megint kipipálhatnék, ha vezetnék erről listát. De nem.

Bennem tényleg, de tényleg meg van a szándék, hogy a hiányos ismereteimet a tudományos-fantasztikus irodalom terén pótoljam, de talán nem véletlen ez a nagy hiányosság…

Az ízlés a korral változik. Például, ahogy emlékszem, és szerettem a magyar Dzsémszbond, azaz a Hód történeteket. Volt bennük valami… valami könnyed s szórakoztató. Ezt az érzést keresem most az újraolvasások során.

Van ez a népszerű irodalmi projekt, hogy hogyan tegyünk tönkre aránylag jó ötletet. Népszerű, mert nem egy szerzőnél van olyan érzésem, hogy a régóta dédelgetett, csiszolgatott, ígéretes kezdet, mire a papíron befejezést nyer gyengécske kapkodássá silányul. És az olvasó ilyenkor úgy érzi becsapták.

Arra vagyok büszke, hogy úgy kilencven százalékos biztonsággal emlékszem egy-egy olvasmányomra, és ha a történetben akadnak is foltok, az emóciók tuti biztosak. Ha valamire azt mondom, hogy szerintem jó, akkor az egy évek múlva is vállalható vélemény. Az újraolvasások ritkán rendezik át jelentősen a…

Nagyon úgy tűnik, hogy belenyúltam. Kezembe került egy könyv, amibe valamikor kamaszként belekezdtem, és feladtam… Mert akkor még azt hittem, hogy ami kriminek látszik, az krimi kell, hogy legyen. A misztikus összeesküvések nagyon távol álltak tőlem.

Az E. S. Gardner életmű majd kilencven Mason krimit számlál. Bár ennek csak a fele jelent meg magyarul, azért nem kis feladat lenne egy Perry Mason összes olvasás. Nem, nem szándékozom ilyet, de az érdekel, hogy Masonben mi a nagy durranás.

Az idén ez lett a tizenharmadik. Már krimi, amit elolvastam, és bizony mindegyiket a múlt század második felében adták ki. Jó, ez kicsit durván hangzik. Bár igazából ez a kilencvenes éveket megelőző könyvkiadást takarja. Nem, most nem szocialista krimi került sorra, hanem egy…

Pokolra fogok jutni. Megint szocialista krimit olvastam és jól szórakoztam… reménytelen vagyok.

Ha jól sejtem, a legtöbb krimi rajongó olvasási kedvét az a jelzős szerkezet, hogy román krimi, még annyira sem hozza meg, ha azt írnám, hogy szocialista krimi. Pedig egy alapvetően jó, a nyolcvanas években íródott, de mégsem szocialista krimi akadt a kezembe. Az, hogy vannak…