Bennem tényleg, de tényleg meg van a szándék, hogy a hiányos ismereteimet a tudományos-fantasztikus irodalom terén pótoljam, de talán nem véletlen ez a nagy hiányosság…

Mert vannak könyvek, amik annak idején, nem keltették fel a figyelmemet. Be kell vallanom most is csak azért, mert a wekerlei könyvszekrény választéka néha szűkös. Nem, ez nem panasz, sok kellemes meglepetés ér így.

Szóval a lehetőségekhez képest jó ötletnek tűnt például Csernai Zoltán az A boldogságcsináló (Kozmosz, 1980) című kötet, ami a címadó regény mellett még négy novellát tartalmaz.

Azt hiszem, most pofátlanság lenne azt mondani, hogy lehet, hogy a helykitöltés miatt került a végére az a négy novella, de ezeknek köszönhetően tudtam átértékelni Csernai regényéről alkotott véleményemet, ami – legalábbis nekem – rém unalmas. Nem ám csak úgy egyszerűen, hanem annyira, hogy például nem tudtam buszon olvasni.

Buszon ugyanis az ember nem olvas félhangosan. Vagy csak kevesen. És jobbára ők is csak azóta, hogy az OPNI bezárt… [Na jó, ez kicsit erős lett.]

Ugyanis az van, hogy én hajlamos vagyok az unalmas részeket „z” alakban olvasni. És Csernai regényét, az ígéretes kezdet miatt, igyekeztem elolvasni, és nem átfutni. Nem volt egyszerű.

Az ötlet, hogy a krimit és a sci-fit elegyítse jó.

Az agykutatás, az álmok kivetítése, a más szemével látás szintén jó ötlet… Bár a testtől elválasztott szem miatt nekem kicsit Beljajev utánérzésem volt (ez betudható annak is, hogy hiányos a sci-fi műveltségem, biztos vannak még sokan, akik ezt a témát dolgozták fel). De mondom, az ötlet igazán jó.  És, ha már boldogság… hát belekeveredik a szerelem, leginkább az egyoldalú.

És valószínűleg ez az, ami ebből az ígéretes keverékből, egy nehezen fogyasztható katyvaszt csinált.

Nekem nem jött be.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne jó. Biztos, hogy van, akinek tetszik, de hogy erről én a büdös életben nem fogok senkit győzködni az biztos.
Szerintem ki kellett volna húzni a felét. A közepéről. Maradt volna egy kevésbé tudományos(kodó) fantasztikus krimi. És akkor én most örülnék, hogy a kezembe került.