Állítólag (nem én mondtam, valahol hallottam) kell ahhoz némi perverzió, vagy inkább mazochizmus, hogy a néhai Szovjetúnió íróinak a szocialista érában kiadott könyveit olvassa az ember. Különösen igaz ez az egyébként itthon és a nagyvilágban kevéssé ismert írók műveire.

Megint betiltott könyv jön. Ezt éppen Jugoszláviában tiltották be, egy időre.

Van, amikor az olvasó agya tiltakozik, hogy érti ő ott bent, hogy ez fontos mű, meg még talán a maga idejében érdekes is lehetett, de igazából eltelt már annyi idő a megjelenése, megírása óta, hogy ne ez legyen az a nagy durranás. Nem ismerem Nadine Gordimer további műveit. Készséggel elhiszem,…

Kár, hogy csak aránylag kevés könyvről tudjuk [itt a magamfajta átlagolvasókra gondolok, nem az irodalmárokra], hogy az valamikor, valahol, valamiért tiltólistára került. Pedig tudjuk - már csak ilyen az ember - hogy a tiltott gyümölcs, édes méz… még, ha zöld is. – hogy az…