Rövid írásokat (novellákat, tárcákat, humoreszkeket… főleg az utóbbiakat) tartalmazó kötetek olvasásának, állítólag, az a trükkje, hogy nem szabad végigolvasni, mint például egy regényt. Időnként félre kell tenni, hogy utána újra frissként hasson a folytatás, különben jön a csömör.
Szerencsére, az hogy egy könyv díjat nyert, még nem kel szeretni. Ez különösen igaz manapság a "ki tudja jobban aktivizálni a rajongótáborát" jellegű díjak esetén, de lássuk be, az avatott ítészek által osztogatott díjak sem mindig egyeznek a népítélettel, bár gyakran befolyásolják azt.
Ha le akarom egyszerűsíteni a dolgot, kétféle korrupció van. Már szerintem. Az egyikben a vesztegető a vesztegetettnek kiszolgáltatott kisember. Az áldozat. Majdnem mondtam példát, de szerintem mindenki tud... A másikban, nos a másik esetben, gazdag emberek által odavetett alamizsnáért adja el a…
A hazájában népszerű – Magyarországon leginkább a Lemezlovas című hangjáték révét ismert – szerző könyve a földbe döngölte az önérzetem. Most olvastam harmadszor a vékony kis kötetet az 1985-ös kiadása óta.