Két könyvvel ez előtt azzal kezdtem a posztot lényegében, hogy ha nyár, akkor strand, meg krimi… jellemzően ráadásul valami régebbi darab az Albatrosz, vagy a Fekete krimik sorozatból. Vannak köztük fajsúlyos és könnyed darabok, és úgynevezett szocialista krimik, amik…

Ha lenne elfeledett nagyszerűségek rovat a blogban, mint ahogy nincs, akkor újabb hazai szerzőt köszönthetnék a rovatban, az 1935-ben elkövetett, és később még tovább csiszolt Gulliver parafrázisa kapcsán, amiről azt írta nagy kedvencem Kolozsvári Grandpierre Emil, még 1941-ben: „Régi ismerősünknek,…

Nem is tudom, hogy mi adja a gyermekkorra való visszaemlékezések varázsát. Talán a távolság. Helytől és időtől. Minél messzebb kerülünk, annál varázslatosabbá tud válni. Valahogy minden olyan nagy, olyan rejtélyes, és az élet mégis olyan egyszerű... A távolság (tér és…

Talán a tévében kezdődött, talán a rádióban… színházban semmiképp. Mindenképpen a kicsi göröggel, azaz a Jó estét nyárral kezdődött. Nem tudom mi fogott meg benne, de aztán jött a fiú. Az angyalarcú… és azóta néha vissza- visszatérek a regényeihez. Nem tudom…

Van, aki szeret a halálról olvasni. Az elmúlás csendes elégiája…. Én nem. Tehát biztos kézzel választom ki az elmúlásról szóló könyveket. Igen, lehet szörnyülködni, hogy spoiler !... Nem érdekel. Igen, már az első mondatban utalok rá, igen itt a főhős meg fog halni.…

Tulajdonképpen nyitásként ki kéne tennem egy bazinagy vörös csillagot, hogy akinek kommenista fóbiája van, az ne is olvasson tovább! Igenis születtek jó könyvek és filmek az államszocialista érában is. „Inter arma silent Musae.” - Fegyverek közt hallgatnak a…

Tulajdonképpen egyértelműen azért vettem kézbe ezt a krimit, mert egykori kedvenc tárcaírómból Diurnusból, már amennyire megismertem az írásain keresztül, nem néztem ki krimit. Valami bölcselkedő, a tanulságot nem nélkülöző történetet igen, de krimit. Azt nem. Nem csoda,…

Kamasz koromban nem szerettem olvasni, már ha igaz, mert én bizony erre nem emlékszem. Arra sem hogy szerettem volna. Úgy emlékszem sokat olvastam. Rémlik egy nyár, amikor leküzdöttem a Mondák könyvét. Nem varázsolt el a tejillatú puszta. Volt egy másik nyár, amelyet Dékány…

Csak a magam örömére. Valami ilyesmivel kezdtem januárban az olvasónaplót írni. Gondoltam mesélek magamról, mert ugye az is mesél az emberről, amit olvas. Meg esetleg az is kedvet kap egy-egy könyvhöz, aki éppen olvas róla. Van ugye pozitív példa. Igazából ezért nem hagytam…

Balogh Öcsi, Kököjszi és Bobojsza, Csilicsala bácsi… szerettem őket [Mondjuk, Balogh Öcsit nem mindig. Már, ha jól emlékszem.] Gyakorlatilag felsoroltam mindent, amit Török Sándorról tudtam. Tulajdonképpen, amikor elkezdtem az A kisujjamból szoptam (Magvető, 1968) című…