Balogh Öcsi, Kököjszi és Bobojsza, Csilicsala bácsi… szerettem őket [Mondjuk, Balogh Öcsit nem mindig. Már, ha jól emlékszem.]

Gyakorlatilag felsoroltam mindent, amit Török Sándorról tudtam. Tulajdonképpen, amikor elkezdtem az A kisujjamból szoptam (Magvető, 1968) című regényét, akkor még azt sem tudtam, hogy ez a Török Sándor azonos azzal a Török Sándorral, akinek a rádiójátékokat, meg az ifjúsági filmeket köszönhettem.

Azt ugye pláne nem sejtettem [csak utólag láttam meg a neten], hogy ő az a szerző, akinek a bukott darabjából a N. Richard Nash sikerdarabot írt, annyira, hogy az ebből készült filmet Török Sándor bizony a hazai mozikban (akár) meg is nézhette, Burt Lancesterrel, meg Katharine Hepburnnel.

Szóval kezembe került, ez a kötet, elsőre nem is Török Sándor neve, hanem Réber László rajzai fogtak meg. Van egy hangulatuk.

De mit is várhat az olvasó, a népszerű gyermekkönyv író nem igazán gyerekeknek szóló könyvéből, amelynek alcíme Történelmi krónika e mostani regényes időkből.

Bevallom, hogy a fülszöveg azért kicsinyt megijesztett.

Azt éreztem, hogy ennek a műnek, melyben lovagias ügy alakul ki egy szocialista nagyvállalatnál, valami nagyon viccesnek, valami nagyon abszurdnak kell lennie, csak… csak valahogy olyan körülményes a fülszöveg:

Két botrány indul el kétfelől.

Az egyik ez: Nagy Márta, fiatal lány – agronómus lesz majd belőle, most ideiglenesen virágot árul a Farkasréti temető főkapujától balra – ez a szépséges-tiszta Nagy Márta, miután baráti társaságban, sorvetés útján ráesett a választás – levetkőzik. Körülállják Bardoss Péter szobrásznövendék, sírkőfaragó legény, a szelíd, okos Alásthy Emőke – ő orvosnak készül – és a garázda fotóművész, majdani nagy filmek bátor alkotója, ez a mocskos szájú Misi – és még néhányan. A lemezjátszóról Bach szól hozzájuk. Nagy Márta tündérkedvességű kis mellei bukkannak elő éppen, mikor nyílik az ajtó és belép az egyik apa.

Nagyjából ugyanebben az időben elindul egy másik botrány is. A vállalatnál – a KEDOFIK-nál, teljes nevén Különleges Egyedi Darabokat Oly Finoman Kiszerelő Vállalat – Edit grófnő, a gőzelődei tarifőr személye körül úgynevezett lovagaias ügy támad. Mit úgynevezett – lovagias ügy. Két úr között – két kitűnő szaktárs, kartárs, elvtárs a Vállalattól – nem akárkik: Alásthy Pongrác az egyik, készletellenőr, Bardoss Ferenc a másik, az osztályközi csoport vezetője. Az ügy nő, terjed, szétágazik, s az ügy körül viselkedni kezdenek, állást foglalnak, tevékenykednek…

Nem csalódtam.

Egyrészről Török Sándor briliáns módon játszik a stílusokkal, kikacsint az olvasóra, bevonja, játszik vele… mondhatni csigázza… Közben igazából nem mond semmit.

Mesél szereplőkről, mellékszereplőkről, háttérről, és körülményekről.

Néha regényesen, néha színdarabszerűen, vagy filmszkeccsben gondolkodva, narrálva és konferálva.

Játszik. Stílussal, olvasóval.

És végig az jár a fejemben, hogy ez bizony akár forgatókönyv is lehetne, és filmen úgy száz percben…

…de mielőtt megérdemelten az egekbe dicsérném, be kell vallanom, hogy nekem ez sok volt. Nekem túltolta. Elfáradtam és eluntam. Egy idő után bármennyire is bravúros volt, már nem csigázott.

Már csak azért olvastam, hogy megtudjam, hogy ez a párbaj, ez most komoly, vagy beugratás…

Hátra lapoztam (szégyen ide, vagy oda), de nem derült ki. Csak el kellett akkor olvasni...

Szóval kell hozzá kis elszánás, ki türelem… akkor biztos, hogy kiváló ez a kis könyv, de alapjáratban kevés olyan embert ismerek, akinek abban a tudatban merném ajánlani, hogy ha nem tetszik neki, akkor hozzám vághatja.