Amikor azt érzem, hogy rosszkor, meg rossz helyen futottam bele egy könyvbe, akkor következő lépésként lehet azon töprengeni, hogy jár-e a műnek második esély.

A fene se gondolta volna, hogy azt fogom írni egy könyvről, hogy a nekem, meg a szerintem fontosabb, mint az, hogy tetszett. Hogy nem tudom, hogy miért olvastam el, de nem bántam meg, viszont bátran ajánlani nem merem, mert ennek az kell, hogy jókor találja meg az olvasót.

Úgy nem kezdünk könyvértékelést, hogy én általában nem szoktam ezt, vagy azt - jelen esetben visszaemlékezéseket – olvasni, de…  Ez hülyeség, hogy klasszikusra hivatkozzak olyan, mintha Lee Harvey Oswald arra hivatkozna, hogy ő általában nem szokott elnököket lelőni.

Időnként kezembe kerül olyan könyv, ami elgondolkodtat arról, hogy lám-lám milyen felelőtlen is a hatalom, elvégre még nem zúzatta be, még nem vetette máglyára.

Bakucz Elemér főmérnök. Elsősorban. Meg aztán özvegy. Meg ötvenegy éves. Mondhatnánk úgy is, hogy kész egzisztencia. Megszokott baráti kör, kockázatmentes barátnő, kialakult rutinok védőburka veszi körül. …és akkor berobban az életébe a huszonegy éves Ildikó. Felszakítja a burkot. Felforgat mindent.