Vörös démon
2011. augusztus 01. írta: regulat

Vörös démon

Kolozsvári Grandpierre Emil: A burok

Bakucz Elemér főmérnök. Elsősorban. Meg aztán özvegy. Meg ötvenegy éves. Mondhatnánk úgy is, hogy kész egzisztencia. Megszokott baráti kör, kockázatmentes barátnő, kialakult rutinok védőburka veszi körül. …és akkor berobban az életébe a huszonegy éves Ildikó. Felszakítja a burkot. Felforgat mindent.

burok.jpgNa most erre mondhatnánk, hogy szokványos történet. Bevált ellentétek.

Idősödő férfi, fiatal nő. Amolyan utolsó esély, csak hát az a harminc év korkülönbség... az azért nem kevés.

Eltérő társadalmi helyzet, akár az egzisztenciát, akár származást tekintve. Amolyan Pygmalion történet. Hely, idő… végül is tök mindegy. Játszódhat bárhol, bármikor.

Az, hogy Bakucz Elemér története éppen a hatvanas évek elején, éppen a Magyarországon játszódik lényegtelen. Hacsak nem akarjuk korrajzként olvasni Kolozsvári Grandpierre Emil az A burok (Magvető – RakétaRegénytár, 1984) című regényét. Annak sem utolsó.

A vége? A vége is sejthető, bár ebből még akármi is lehet.

Lássuk be, ez még ettől nem lenne igazán érdekes.

A könyv attól lesz érdekes, ahogy Kolozsvári az ellentéteket leginkább a párbeszédeken keresztül mutatja be. Szleng a szleng ellen.

Bakucz főmérnök, az építész, a műszaki, amolyan hivatali bikkfanyelvet beszél. Kicsit nehézkes, kicsit körülményes. Modoros. Ehhez képest a lány által beszélt nyelv szélvihar, vagy inkább hurrikán. Lecsap, csapong, elnevez, átnevez, és olyan hasonlatokat használ, amitől a meglett férfinak feláll a hátán a szőr.

…úgy beszélsz, mit a személyzetis, aki már megfúrta, hogy felvegyenek, de nincs pofája nyíltan megmondani.

...

Mit tátogsz, mint a csodálkozó csuka?

...

Úgy nézel rám, mint árvízkárosult a biztosítóra.

Ismerem Bakuczot. Mind a kettőt. Azt is amelyik a lány megjelenése előtt volt, meg azt is amelyik utána lett. Az utóbbi talán az előbbi karikatúrája. Sokak szerint talán szánalmas. Szerintem nem az. Csak élni akar.

Ha már a paródiánál tartunk. Lehet, hogy Kolozsvári csak paródiáját adja vissza a kor nyelvének, de már ezért a paródiáért is érdemes elolvasni a regényt.

Nem tehetek róla, de Ildikót Tarján Györgyi hangján hallom, sőt talán Tarján Györgyinek is látom a fejem mozijában. Talán a Kenguru miatt...

Időnként nem szeretem.

Mármint Ildikót. Úgy érzem, hogy kihasználja, vagy csak használja Elemért, mintegy a biztonságos zugot, ahol enni kap, ahol fedél van a feje felett, ahol kiszolgálják, ahol nem őt igazítják, hanem hozzá igazodnak.

No igen, Ildikó, a vidéki lány dolgozik, egyetemre jár… az albérletet cseréli fel a házasság nyújtotta biztonságára. Elemér nem szerelem, csak pótapa.

És, hogy hova jut ez a házasság? Mondtam, hogy a vége megjósolható…

 

 

Ez egy 2011. augusztusi bejegyzés a régi blogból… szerintem itt jobb helye van.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr66817163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása