Van nekünk két tévésorozat hősünk. Bors Máté és Láng Vince… tulajdonképpen két kisember, akikből meggyőződéses kommunista válik. Valahogy ők jutottak az eszembe a hősről, aki partizán akart lenni…

Pedig a kélt figura cseppet sem hasonlít egymásra, csak abban, hogy „kisemberek”, meg, hogy a történelem vihara irgalmatlanul dobálja őket. El is gondolkodtam néha, hogy milyen lenne egy olyan hős, akit ebből a két figurából gyúrnak.

Aztán a kezembe került Veljko Kovačević regénye a Gavro megpróbáltatásai (Európa, 1977). És tessék, ott van benne egybegyúrva a bosnyák Bors Máté és Láng Vince.

Igazából nem is tudom, hogy miért választottam ezt a könyvet. Az író neve nem mondott semmit. A cím, ismerős volt valahonnan, de biztos, hogy valamivel kevertem. …és persze éppen nem volt időm a fülszöveget elolvasni. Szerencsére.

Nem mintha bajom lenne a kommunista hősökkel. Az is csak egy korszak irodalmát mutatja be… róluk is születtek jó regények. Azt meg nem hiszem, hogy ezek a művek ideológiailag „megfertőznének”.

Szóval hazahoztam, elkezdtem olvasni… és bizony majdnem abba is hagytam olyan bénán indul… De randa keretben is lehet jó kép. A nyolcoldalnyi felvezetés után elindul Gavro történte azzal, hogy a spanyol polgárháború leverése után megszökik a franciaországi internáló táborból. ...hogy majd a németek ellen harcoljon. ...csak a sors keze...

Hősünk harmincas, jó kötésű legény, tökös partizán lehetne, még akkor is, ha némileg egyszerű. Mint a faék.

Tehát nekiindul, hogy a második világháború hajnalán, valahogy, papírok nélkül eljusson Jugoszláviába. Mondjuk annak idején Spanyolországba is úgy ment. Határokon átszökve, útlevél nélkül… ha odafelé ment visszafelé sem lehet gond.

De. Lehet.

És a kommunista, antifasiszta Gavrót időnként kémnek nézik. A kivégzést megússza, de ahelyett, hogy hazaérne harcolni, egy angol börtönben köt ki… Majd egy angol teherhajón, mint fűtő. Harcoljon lapáttal Hitler ellen… a hajó elsüllyed. Gavro másik hajón harcolhat, ismét csak lapáttal… az is elsüllyed...

Aztán…

Lényegében úgy fut le a II. Világháború, hogy hősünk, az ideális partizán élő németet nem is lát (majd otthon foglyokat). Közben szövetségesből ellenség lesz az angolok szemében, de csak hazajut.

…és ő ezt az egészet, ezt az öt éves kalamajkát, hogy "csak" lapáttal harcolt, bizony szégyennek éli meg.

És itt jön a propaganda. Merthogy Gavro, az egykori spanyolos lényegében jól élhetne a múltjából, mint annyian mások, ő mégis lapátot ragad, kerüli az egykori bajtársakat, és dolgozik.

…és isten bizony nem tudom, hogy Kovačević regényével egy új kommunista hőst teremt, egy magasabb erkölcsiségű embert, vagy pont hogy rendszerkritikát fogalmaz meg, merthogy az ilyen Gavro félékből, nem sok akadhatott a hetvenes évek Jugoszláviájában. [Nem mintha nálunk több lett volna.]

Szóval a Gavro megpróbáltatásai, ideológia ide, vagy oda, egy igen jó világháborús kalandregény, bár nem a megszokott fajtából.