Apák árnyéka
2017. december 06. írta: regulat

Apák árnyéka

Graham Greene: A tiszteletbeli konzul

Érdekes dolog az újraolvasás. Persze még érdekesebb lenne, ha pontosan fel tudná idézni az ember, hogy akkor, az előző olvasásnál mi ragadta meg a figyelmét… Ezért is született ez a blog. Most megint újraolvasás volt. Igaz, ez sem olyan, hogy a korábbi gondolatok, reflexiók szembe jöttek volna. Azok még csak az emlékezetemben élnek. Jól, rosszul.

tiszteletbeli_bor.jpgMegmagyarázni nem tudom, hogy miért, de itt volt az ideje, hogy Graham Greenetől az 1001-es listán szereplő, az A tiszteletbeli konzult (Európa, 1977).

Jó, az 1001-et Greene esetében szinte felesleges hangsúlyozni, hiszen nyolc regénye szerepel a listán.

Szóval, ha jól emlékszem, anno ez volt az első Greene regény, amit olvastam. Tetszett.

Tetszett a fekete komédiába illő alaphelyzet, hogy az értékes amerikai nagykövet helyett az értéktelen (még csak helyi potentátnak sem tekinthető) tiszteletbeli konzult rabolják el, mintegy magukat csapdába ejtve a felkelők.

Tetszett a főhős kívülállósága.

Tetszett, a végig fenntartott feszültsége, hogy nem tudni, mi lesz a végkifejlete ennek a tragikomikus helyzetnek.

…és még a moralizálás sem zavart, hogy mit is áldoz(hat)unk fel miért, hogy mit lehet/szabad a nagyobb cél érdekében feláldozni.

Nem tűnt fel, hogy ez mennyire férfias regény, és nem az író, dr. Saaveda mániája, a machismo* miatt, hanem azért mert a nők tényleg csak mellékszereplők. Kellékek.

Nem tűnt fel, hogy a négy legfontosabb férfi szereplő mennyire a múltjával, vagy inkább az apja árnyékával küzd. Mert azzal viaskodik mind… és mindössze az egyiküknek adatik meg a béke, ahol a jelen fontosabb, mint a múlt, vagy az elképzelt jövő.

Tény, doktor Eduardo Plarr életének az egyetlen célja az apjának megfelelni, még akkor is, ha másképp él, mint az apja. Nem követi annak az útját, nem lesz a szegények orvosa, nem lesz marxista, a látszólag kiégett és cinikus férfi egyetlen célja mégis a talán már nem is élő apjával való találkozás. Ezért él a paraguayi határ közelében, hiszen az apja, ha él Paraguayban van bebörtönözve.

Pont ezért keveredik bele a kiugrott pap és gyerekkori barát elfuserált emberrablási akciójába. És ez a gyerekkori barát, José atya szintén az apjával küzd. Az apjával, aki az „uralkodó osztály” tagja. Ellenében választja José a szegényeket, az elnyomottakat, az indiánokat.

Még Charley Fortum, az elrabolt tiszteletbeli konzul is az apja emlékével harcol, akit gyűlölt, és mégis akinek a halálával magányosnak érezte magát. Pont ettől a magánytól lett az az iszákos, felesleges figura, akivé vált.

És persze dr. Saavéda mániája, a machismo sem más, mint egy férfias apa képével való harc.

Négy valójában kívülálló, az apja emlékével viaskodó figura regénye ez, amiben csak az egyikük talál megváltást.

...és ebben az olvasatban senki sem züllött, cinikus, vagy éppen idealista, csak elveszett kisfiú.

Furcsa (vagy talán nem is az), hogy egy újraolvasás, azzal, hogy a történetet a végkifejletet ismeri az ember, mennyire áthelyezi a hangsúlyokat.

 

 

*machismo: Az eltúlzott férfiasság, férfi büszkeség érzete

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr5613449079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása