Azt hiszem lóversenyes krimit nem nagyon olvastam, leszámítva Molnár Éva Mesemaraton címmel megjelent munkáit, már amennyiben azokat valaki kriminek tudja tekinteni. Elvégre mégis csak egy régi gyilokra derül fény…
Ezzel az alapvetéssel kezdtem bele Dick Francis Csonttörés (Magvető – Albatrosz könyvek, 1989) című regényébe, hogy aztán a harmadánál rájöjjek, hogy ezt bíz én már olvastam valamikor, de nem maradt meg bennem.
A történet aránylag egyszerű:
A híres istálló, a Rowley-tanya tulajdonosa kórházba kerül, így annak irányítását egy kvázi külsős, a fia veszi át. Őt rabolja el a kétes hírű üzletember, rákényszerítendő, hogy a Derbyn a fia lovagolhassa, a győzelemre esélyes lovat. Innentől a két ember harcol meg a fiú irányításáért…
Mi nincs a történetben? Például rejtély. Az olvasó, és a főszereplő egyaránt tudja, hogy mikor csinál a gonosz üzletember, valami disznóságot. Azaz nyomozni azt nem nagyon kell. Ergo ez szerintem nem krimi, bár a háromszoros Poe díjas Dick Francis a krimi „világbajnoka”. Mondjuk a díjak egyikét sem a Csonttörésért zsebelte be.
Egyébként…
Egyébként ez egy határozottan kellemes akcióregény, amiből sokat megtudhatunk az egykori zsoké, és sportújságíró Francis által a lóversenyek világáról.
Én speciel mindig élvezem, ha a történet olyan környezetben játszódik, amiben az író bennfentes. Ilyenkor lehet csipegetni az információ morzsákat.
Meg aztán az is érdekes, ahogy a mentor összecsap a beteges apai szeretettel. Szó szerint beteges…
Amit nagyon sajnálok ennek a regénynek a tükrében, hogy szerzőnk nem írt sorozatokat. Ez a regény a tökéletes kezdése egy sorozatnak. Megadja a helyszínt, a közeget, sőt alapvetően be is mutatja. Ad néhány tökéletesen használható állandó szereplőt, elsősorban a tulajdonos személyében, ott van még titkárnő, a főidomár, és az első számú zsoké, meg persze az állatorvos. Ehhez már csak újabb és újabb rejtélyek kellenének…
Mindenkit el kell keserítenem, Dick Francis nem írt sorozatokat, majd minden regényének más a főszereplője, csak a környezet, a lóversenyek világa az állandó.
Tulajdonképpen ez egy jó könyv, ha az ember nem a krimit keresi benne. Azt hiszem én amikor először olvastam, ezért nem szerettem. Én krimit vártam. Gyilkossággal, rejtéllyel. És nem kaptam meg...
Az Albatrosz könyveknél nem árt kitérni a borítóra, van rajta minden, ami a történettel összefügg, lóverseny, pisztoly, fecskendő… tulajdonképpen a tervező egész ügyesen „tagelte” a történetet.
A fülszöveg… az meg szokás szerint pocsék. Csak egy idézet.
