De hátha… Van az úgy, hogy az ember tudja, hogy valami valamikor nem volt kedvére való, de azért megpróbálkozik vele: hogy hátha...

Tudom, hogy sokak szemében érthetetlen, de bizony nekem Komjáthy Mondák könyve című regölése nem tetszett.

Nem a történet, maga a mesélés. A regölés, vagy minek nevezzem. Nem tetszett kiskamaszkén, nem tetszett nagy kamaszként, nem tetszett felnőttként. Nem zsongított, nem repített, hanem valami elcseszett módon untatott. Folyton a fejemben halottam a narrátort, aki valami idegesítő módon hangsúlyoz, néha suttogva, néha a hangját felemelve, ami állítólag az autentikus mesemondás jellemzője… nekem más jelző szokott eszembe jutni… igen: a mesterkélt.

Nem véletlenül emlegetem a Mondák könyvét, hiszen, már az Előszóból várható volt, hogy hasonló könyvbe kezdek bele...

És ilyen előzmények után furcsa lehet, hogy egyáltalán mégis kézbe vettem, hogy az előszó után nem hagytam félbe Lipp Tamás eredetrege trilógiájának első kötetét a Medvenemzettség (Kozmosz, 1981) címűt. A további két kötet a Levédi népe és az Árpád és Kurszlán. De ugye, ott a hátha...

Nos, mit is mondjak.

Nem változtam.

Nekem az a könyv ötcsillagos, amelyik szórakoztat.

Akár azzal, amit mond, akár azzal, ahogy mondja. Bár főként az utóbbit kell eltalálni, hogy legyen erőm, energiám arra is odafigyelni, amit mond a szerző.

Egy életem vagy, könyv meg sok.

Nekem ez nem tetszett.

Amivel eszem ágában sincs Lipp Tamás művét leszólni.

Ez a könyv, a pusztai törzs, vagy inkább csak nagycsalád története, a nemzetségfő halála, az új táltos, avagy sámán születése olyan módon van elmesélve, hogy biztos sokakban felébreszti a mélyen szunnyadó képeket, a benne élő múltat, mítoszt… de engem, a képzeletemet képtelen megmozgatni.

Nem varázsol, nem repít… altat. Álomtalan álomba. Kihullottak belőlem a szavai…

Nem a mítosszal van a bajom, hanem a hangulatteremtés számomra idegen módjával. Nekem a hideg szaladgál a hátamon az olyan mondatoktól, hogy

Olyan vagy, mint a lukat lakó, rivesz-ravasz vörös állat.

Viszont, aki szereti, aki nem találja mesterkéltnek, az valószínűleg nagyon fogja szeretni. Lipp Tamás jó regős, már ha valaki szereti a regölést.