Ez lesz életem első walesi írója, gondoltam a fülszöveg alapján, aztán kiderül, hogy Dylan Thomas, Ken Follett vagy éppen Rold Dahle is walesi.
Mindenesetre a tudatlanságnak köszönhetően volt némi nem is tudom micsoda Rhys Davies A mama kedvence (Európa – Modern Könyvtár, 1959) című vékony kis kötete elkezdésekor.
Öt rövid írás, mintegy százharminc oldalon.
Tulajdonképpen hétköznapi esetek. Na jó, abszurdba hajló hétköznapi esetek. Van az a fajta nem röhögtető humor, ami csak mosolygásra késztet, amit eldugnak mellékmondatokban, ami ha jobban belegondolunk, nem is vicces, de ha még jobban belegondolunk, akkor mégis az…
Van ezekben, minden hétköznapiságuk mellett valami meghökkentő, valami abszurd, valami groteszk.
Catrin fakó szeme kifejezéstelenül fogta fel a vele szemben álló s alkatilag gyengébb asszony szeméből feléje lövellő fenyegetést, hátranyúlt a kandalló párkányára, és szájába csúsztatta hamis fogsorát. Birtokba vétele látszólag valamelyest megnövelte önbizalmát (…)
Most komolyan, csak szerintem vicces egy ilyen jelenet?
Mondanám, hogy amolyan igazi angol humor, de nem tudom, hogy valójában milyen az az angol humor. Mindenesetre a világnak ezt a látását Dahle, Bierce, vagy éppen a magyar Aszlányi és Rejtő is remekül művelte. Bár ezzel nem mondanám, hogy az előző urak kedvelői ugyanazt az élményt kapják Daviestől…
Ráadásul az öt novellából egy kilóg a sorból. A Látogatás Eggeswick-kastélyában a kivétel, ahol nem a hétköznapi emberek, hanem a szocialista érzelmű gazdagok kerülnek a célkeresztbe. Ezt ismerjük. Már a mai olvasó. Ezt láttuk a tévében. Ez ott van a Csengetett, Mylord?-ban. Erről gondoljuk, hogy angol humor…
Mégis kilóg a sorból.
A másik négy történet valós.
Földhözragadt.
Érzelem, vagyis indulat gazdag.
Ez meg olyan, mintha egy sitcom író fejéből pattant volna ki.
Azt a négy történetet szerettem, ez meg csak elment.
A Modern Könyvtár, erénye és hibája ez a sorozatnak, ismét csak kedvet csinált egy íróhoz, akitől azóta sem jelent meg semmi magyarra lefordítva.
