Mesét olvasni jó. És bár semmi bajom sincs a klasszikusokkal, ahol ódon várkastélyok szolgálnak hátteréül a varázslóknak, tündéreknek, törpéknek és hasonló mesehősöknek, de bizony én szeretem a modern meséket is, ahol autók robognak és a mágus, az például egy bűvész…
Úgy látszik, hogy már közeledem a második gyerekkorhoz és jól esik néha ifjúsági könyveket olvasni, vagy újraolvasni. Erich Kästner életművéből, ha nem is mindent, de jó párkönyvet elolvastam annak idején. Épp itt az ideje, megint elővenni őket.
Legutóbb a Május 35. került terítékre, és bevallom meglepett, hogy volt némi politikai áthallás is a 1932-es műben. Történelmi tény, hogy nézetei miatt Kästner, a Harmadik Birodalomban, nem kívánatos szerző lett. [Nem, ezzel nem azt akartam mondani, hogy az ifjúsági regényei miatt került tiltólistára. ]
Szóval újraolvasás.
Bár a terv eredetileg az A repülő osztály volt, de valahogy az Az emberke (Móra, 1966) példánya hamarabb jött szembe.
Arra emlékeztem, hogy ez valami cirkuszos történet, pedig igazából (mint minden mese) kalandregény.
Mit is kell tudnunk hősünkről? Hát azt, hogy
Emberkének hívták, és egy gyufaskatulyában szokott aludni. Igazában Zónakövi Mátyás volt a neve.
Így indul a történet. Ami első részében kedvesen meséli el (bármilyen furcsán is hangzik ez a történtek fényében), hogy hősünk, hogyan lesz világhíres cirkuszművész. Hogy állatidomár, artista, vagy bűvész azt nem árulom el, csak annyit, hogy ezzel a magassággal bohóc az nem lehet az ember.
Hogy mik is a különlegesség (mert ha valaki mindössze öt centiméter magas, az bizony elég különleges) előnyei, és hátrányai, mert bizony hátrányai is vannak.
Hogy milyen fontos, hogy az ember gyerekét valaki szeretettel támogassa.
…és persze a jól végzett munkáról is szól, meg annak a gyümölcséről.
A történet másik fele pedig a kalandról szól, arról hogy milyen veszélyei is vannak a hírnévnek…
Nem titok az Emberkét elrabolják, de hogy kik, és hogyan szabadul tőlük.. ahhoz tessék elolvasni.
És persze a végén jön a hepiend, mert olyan nincs, hogy a mese végén a jó ne nyerje el jutalmát.
Olyan az életben szokott lenni.
Úgyhogy ezzel nem árultam el titkot.
Tulajdonképpen mindenkinek ajánlom a könyvet.
Annak is, aki tudja, hogy Zónakövi Mátyás hogyan lett világhírű, és azoknak is, akik nem. Ők legalább megtudják, hogy milyen szerepet játszott ebben az egész történetben Fernando, a zenebohóc és a szerelem.
Mert persze egy igazi mesében szerelem is akad.
Elvégre lányok is olvassák.
