Igazi sci-fi rajongó, inkább ne is olvassa el ezt a posztot, mert csak égnek állna tőle a haja. Már, ha nem tök kopasz… már csak azért is ezt javaslom, mert jottányit sem értek a műfajhoz, vannak elképzeléseim, de ezek valószínűleg olyan távol állnak a valóságtól és a sci-fi kánontól, hogy az áthidalásához, minimum egy űrutazás lenne szükséges.
Van egy olyan beteges képzetem, hogy ha valami a jövőben, meg másik bolygón játszódik, az ugyan fantasztikus, de attól még nem lesz tudományos. Ezt most aba is hagynám, mert lehet, hogy már most falrengető ökörséget írtam… Tényleg nem értek hozzá, de ez nem tántorít attól, hogy néha ilyen jellegű könyvet olvassak. A Kucka Péter szerkesztette KFK, azaz Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban sok jó könyvet olvastam, de bevallom ezekre kevésbé emlékszem, mint az ugyanebben az időszakban olvasott krimikre. Így azért kaland egy-egy kozmoszos könyv kézhezvétele, mert lehet, hogy olvastam, csak nem emlékszem.
Mondjuk John Brunner regényére az A Yan játékmesetereire (Kozmosz Fantasztikus Könyvek, 1978) emlékeztem volna… szerintem. Már csak azért is, mert a műfajban kissé távol állnak tőlem azok a művek, ahol jön az idegen lény.
Nekem ez annyira nem jön be. Ilyenkor általában valaki le akar igázni, győzni valakit, és meglepetés lesz a vége… Jobbára a könyv szereplői lepődnek meg, néha az olvasó.
Az már a fülszövegből is világos volt, hogy ez a könyv sem lesz meglepetés, ha csak nem a meglepetés formáját tekintjük annak.
Mert a történet alaphelyzete, hogy van egy bolygó, a Yan, amin van egy földi kolónia, meg vannak a yanbeliek. A történetszempontjából lényeges településük pont az embereké mellett van.
Mivel az őslakosok hasonlítanak az emberre, így akad némi fajok közötti keveredés… Némi. Pont két pár. Egy földi férfi és egy yanbeli nő, illetve egy földi nő és egy yanbeli férfi. Az egyik pár az emberek között, a másik a yanbeliek között (micsoda véletlen szimmetria)… az őslakosok fiataljai meg úgy viselkednek, úgy öltözködnek, hogy földi embernek látszódjanak.
Bocs mindenkitől, aki rajongó, de ez számomra eddig egy idegen bolygóra helyezett konkvisztádor történet, csak nem az inkák az őslakosok.
Bevallom, engem a regény első fele, az idegen bolygó és lakói bemutatása annyira nem kötött le. Már említettem, hogy nem izgat fel, ha jön az idegen lény. A műfajban elsősorban a társadalmi problémákat szeretem, esetleg a technikai problémák következményeinek a… az is általában társadalmi. Beszűkült az érdeklődésem. Szóval nagyon úgy tűnt, hogy itt társadalmi probléma nem lesz… Tulajdonképpen egy multikulturális hippie happység még összejöhetett volna, az első félvér csecsemő megszületésével.
Amikor ebbe az idillbe nyugalmas állapotba érkezik két látogató. Egy illuzionista, és egy független kábítószer vizsgáló. Kettőjük közül majd valamelyik fennforgást okoz… mert az ilyenek, azok olyanok.
És tényleg.
Azt nem árulnám el, hogy melyikük áldásos közreműködése okozza a meglepetést, mint ahogy azt sem, hogy mi a meglepetés, de jó esély van rá, hogy jelen esetben nem csak a regény szereplői lepődnek meg, hanem az olvasó is.
Ez azért már valami.
...meg az is hogy igazából nem is spoilereztem.
