1984. volt az az év… Na nem az amit Orwell jósolt, hanem az, amelyikben anélkül olvashattam el Erich Segaltól a Love storyt, hogy cikinek éreztem volna. Lett lévén ugyanis anyag a magyar fakultáción. Mert mint egyszer már (vagy többször is) említettem a fiúk is olvasnak szerelmes könyveket.

Ugyanakkor, ha Segal mesteri kisregénye után akad a kezembe a magyar Love Story, hát merőben rossz véleménnyel lettem volna róla. [Rágódom itt Segal könyvén, de abban az 1982-es megjelenését követően két évben szerintem az ország fele elolvasta] Fazekas László Ötig ráérünk (Móra, 1983) című kisregénye olyan Segal történetének ismeretében, mintha menet közben rászólt volna a kiadó a szerzőre, hogy „Jól van elvtársam, itt fejezze be!”.

És az íróelvtárs befejezte.

A továbbiakban akár spoiler alert! feliratot is kitehetnék, de nem fogok, mert alapvetően már a fülszöveg összefoglalja a történetet, csak azt a kérdést hagyja nyitva, hogy hőseink mennyire érnek be révbe.

A főszereplő, a tizennyolc éves Kata, az értelmiségi család gyermeke, aki nem megy egyetemre… Nem azért, mert rosszul tanul, hanem azért mert nem akar… mert idegenvezető akar lenni. Mert önálló akar lenni.

Szóval ő az, aki az utolsó családi nyaraláson Dalmáciában, beleszeret Brankoba a félig magyar, félig horvát gitárosba, hogy az, majd amikor úgy fél év múlva jönni Magyarország, akkor megkérni kicsi Kata kezét.

Na ez alatt a fél év a kisregény története, ez alatt költözik Kata Pestre a nagymamához, ez alatt jár idegenvezető képzésre, ez jelenik meg Kata életében Colos, aki…

Egy szerelmi történet akkor működik jól, ha van benne ellentét. És, ha a famíliák nem ősi ellenségek, akkor ezt másfajta ellentétekkel kell pótolni.

Fazekas László profi. Kata és Colos háttere tűz és víz, ami ugye a népi demokráciában… csak elvileg volt kizárva.

Így köti össze a regényben a polgári, értelmiségi hátterű, vidéki Katát, a pesti (talán) vagány, szakmunkás Colossal, akinek persze vannak tervei… Kata teljes családból jön, Colosé csonka. Kata rendezett, Colos balhés (volt)…

Kata persze ingadozik Branko és Colos közt, de végül Colos mellett dönt. És persze Colos megkéri Kata kezét…. és Kata anyja és nagyanyja a fiatalok mellé állnak, és itt szóltak rá az íróelvtársra, hogy álljon le.

Mert ki a bánatos franc akar, főleg a megcélzott nagykamasz korosztályból arról olvasni, hogy az esküvő után a mindennapok hogyan emésztik fel a fiatalokat, amikor Kata, az idegenvezető későn ér haza, amikor Colos ideges, hogy nincs vacsora, amikor nem tudnak miről beszélni, mert akkora a különbség a műveltségükben. Amikor Kata először vágja Colos fejéhez, hogy bárcsak a Brankot választotta volna…

Ugye hogy senki.

Így aztán Colos, azaz Jóska megkéri Kata kezét… és úgy tűnik meg is kapja. Itt a vége. Mondhatjuk, hogy boldogan éltek…

Azt hiszem, erre mondják, hogy szórakoztató irodalom, mert nem akarja a világot megváltani, csak arra biztatja a fiatalokat, hogy álljanak ki magukért, mert a legtöbb szülő, még ha a látszat néha ellenük szól is szereti a gyerekét.

Érdemes elolvasni, tényleg szórakoztató.