Állítólag régen minden jobb volt. Mondják. Ha minden, akkor talán az első szerelem is… Tudom Rómeó meg Júlia… jó, annyira régen nem volt minden jobb. De mondjuk az ötvenes években? Milyen lehetett azoknak az első szerelem, akiknek még nem adatott meg Sophie Marceau és a Házibuli, hogy a Kék lagúnát, és Brook Shieldset ne is emlegessem…
Szóval, ilyenkor kell valahonnan a klasszikus csíkos, meg pöttyös könyvekhez nyúlni. Azokhoz, amikhez tizenévesen semmi pénzért… vagy csak titokban, hogy ki ne derüljön, hiszen az lánykönyv.
Na, ebből a megfontolásból, meg az A kincstaláló pozitív élménye miatt került a kezembe Kőszegi Imre A pesti lány (Móra, 1963) című regénye. Megélt három kiadást, de ha jól látom ’69 után már nem adták ki. Talán a népnevelő része miatt. Nem tudom. Azt sem tudom, hogy mi mit értettünk volna meg a népnevelésből, de a kisvárosi erkölcsöktől valószínűleg, ha nem is sokkot, de röhögő görcsöt kapunk
Mondjuk, a Disney generáció valószínűleg sokkot kapna, ha olvasná….
Mondjuk az, hogy szerintem jó a könyv, valószínűleg a célközönségnek a tizenéveseknek nem mérvadó.
Írok valami rövidet a tartalomról, már csak azért is, mert a könyv fülszövege nettó marhaság. [a fülszöveg ott van a belinkelt oldalon, a moly.hu-n]
Tehát. Új tanár érkezik a gimnáziumba. Osztályfőnök lesz, elődje elköltözött. Az osztálya nehezen fogadja el, sokkal jobban kedvelik Spaltemberg tanár urat. Az osztályfőnök lakásának a szomszédjába érkezik a pesti lány, Kuthy Éva, akibe beleszeret az osztály vezéregyénisége Kvocsik János. Bonyodalmak jönnek, mennek, de a kis „pestia” a végére csak megszelídül….
Mert ugye minden elsőszerelmes regény ilyen. Már ahol nem halnak meg a főhősök…
Kedves romantikus kamasztörténet. Persze más kor, más környezet, de a kamaszszerelem minden esetlenségével és sutaságával, és bizony külön nehezíti a helyzetet a kisvárosi lét…
A regényt a jól alkalmazott ellentétpárok, és a még jobban alkalmazott mellékszereplők teszik igazán jóvá. Az utóbbi ráadásul egy ikerpár, Máté, avagy János, és a húguk, a Gizi. Az ellentétek, meg ahogy illik… régi és új (erkölcstől, az uralkodó osztályon át, a lakóházakig…), látszat és valóság (értem ezt „a ki a jó fej valójában” témakörben), de van nemek harca is, meg vidék és pest….
Az számomra külön érdekesség, hogy a könyv 1958-ban íródott, de 1953-ban játszódik.
Gyerekként nem érdekelt volna, de így azért egész más jelentőséget kap egy-két (rendszer) kritikus kiszólás, mert azért amellett, hogy az ifjúságot oktatja jó modorra a Kőszegi bácsi, bizony osztja a pártot, a rendszert is… nem durván. finoman. Amolyan érted haragszom stílusban… amibe még a cenzor sem köthetett bele, hiszen, ha 1953 az még a rákosista párt… mondhatta nyugodt lélekkel.
A regény egyik nagy vitája, hogy, ha a rendszer legnagyobb értéke az ember, akkor miért nem biztosít a melósnak rendes lakhatást?
És persze 1958-ban az lett volna a furcsa, ha Kőszegi nem hisz a párt jelentette fejlődésben. Ha nem hiszi, hogy az új rend(szer) tanulási lehetőséget, egészségesebb lakást, boldog(abb) életet jelent hosszú távon. Mindemellett mégiscsak célozgat némi előfordulható visszaélésekre… amiket persze pozitív hősei sohasem.
Érdekes. Komolyan mondom, érdekes ezeket a fél évszázaddal ezelőtti kamaszregényeket olvasni, ha olyan író műve kerül az ember kezébe, aki szerint a gyerek nem hülye, lát, hall, sőt ért is dolgokat, nem kioktatni, vezetni kell. Érdekes korrajzot kap kezébe az olvasó. Nem azt mondom, hogy az a tükör nem torzít, de sok olyat mutat, amit nem is gondolna az ember. Kőszegi szerintem ilyen író.
Talán segít megérteni a kort.
És szórakoztató. Mint a regény ikrei… Máté, avagy János.
…és lesz csók is! Mert mégiscsak első szerelmes regény.
A második képen szereplő rajz a könyv egyik korábbi tulajdonosát dicséri(?), bizonyítékául annak, hogy nem csak a lányok olvasnak szerelmes regényeket.
