Focikönyv kiskamaszoknak
2015. február 26. írta: regulat

Focikönyv kiskamaszoknak

Karl Bruckner: A Veréb FC

Kezdeném azzal, hogy nem szeretem a focit. Meg azzal, hogy ettől függetlenül – hiszen ez a blog az olvasásról szól főként – olvasom például a válogatott blog grundfoci, azaz az alsóbb osztályok mérkőzéseiről beszámoló szekcióját is. Meg olvasok olyan regényeket, amik...

vereb.jpg...amik talán árnyalják a véleményemet a labdarúgás nevű sporttal kapcsolatban. Ha kamaszként kerül a kezembe, még meg is szerethettem volna a focit, például Karl Bruckner A veréb FC – Vidám történet fiúkról fiúknak (Móra, 1959) című könyve a által. [A Pál utcai fiúk nyomán szívesen métáztam volna, de a kutya sem tudta akkoriban, hogy hogy is kellett játszani...]

De valamiért a Veréb FC története ’59 és 2002 között nem volt érdemes a kiadásra, holott szerintem, a Delfin Könyvek között méltán ott lett volna a helye.

Mondhatni a tökéletes regény kiskamaszoknak. A történet egyszerű van egy grund, a Focirét ahol a Hangyautcaiak az urak, de járnak oda más fiúk is focizni, így Vicki, Willi és Willi öccse Dugó. Mind a hárman Wessely úr pékségében dolgoznak reggelenként, majd jön az iskola, és délután a foci…

Izgalmas és kevésbé izgalmas kalandok során az ő csapatuk lesz a Veréb FC. De egy futball csapat tizenegy játékosból áll… Tehát még össze kell szedniük néhány játékost, többször össze kell csapni a Hangya utcaiakkal, akik elüldözik őket a focirétről… szóval amolyan szoft Pál utcai fiúk.

…és ugye azt mondtam, hogy tökéletes kiskamaszregény.

Mondtam ezt azért, mert még felnőttként is könnyű a főhősök bőrébe bújni.

Mondom ezt azért, mert a barátságról szól, meg a bajtársiasságról, hogy jó ha van egy csapat.

Mondtam ezt azért, mert ebben a regényben nincsenek rossz felnőttek, csak jók, és javíthatók… Javítható például a kirakattörő focistákat és a focit egyaránt haszontalannak tartó Wessely pék, akinek az inasa lesz a csapatkapitány, de még a széltől is óvott fiacskája is kiszökik focizni. Na, a végére még ő is megszereti a focit.

Mondtam ezt azért, mert ebben a könyvben alapelv a játszani is engedd, de nem feledkezik meg a kötelességekről. A kis focisták nagy pártfogója az iskolaigazgató… aki az olvasóknak elmagyarázza, hogy oktatási szempontból miért fontos sport a labdarúgás. Bár – teszem hozzá – ezt bármilyen sport kapcsán mondhatná, de lévén 1948, meg fiúk… logikus, hogy a focié lesz a főszerep. Meg azt is elmagyarázza, hogy miért fontos a tanulás, és a bajtársiasság.

Mondom ezt azért, mert ez a regény happy enddel végződik, azaz a jó elnyeri jutalmát, azaz a kemény munka meghozza gyümölcsét, ...azaz éljenek a közhelyek, ha nem rágja bölcsességként a szánkba a mesélő. Nem rágja...

Lelkesítő, na, majdnem kedvem támadt focizni.

Azt azért nem árt tudni a Magyarországon alig ismert (három könyve jelent meg) Karl Brucknerről, hogy az egyik legismertebb és talán a legkedveltebb osztrák gyerekíró, és amennyiben a többi könyve is ilyen, hát nagy veszteség érte a magyar kamaszokat, hogy a műveinek nagy részéről lemaradtak. Bár ez utóbbi pótolható lenne… csak kérdés, hogy a se vámpír, se varázsló, meg lassan mind több mint ötvenéves történetek mennyire érdekelnék a kamaszokat, és mennyire a gyermeklelkű felnőtteket…

Szóval, a gyerek, ha szereti a focit, ha nem Bruckner bácsi Veréb FC-je kedvet csinál a sportoláshoz. Szerintem.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr417221089

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása