Itt a nyár. Ilyenkor van, hogy az ember többet olvas... vagy nem. A parton, a strandon, de nekem random, hogy a kezembe könyvet tegyek-e…

Huhh, ez szörnyű lett. Pedig volt benne tehetség, mondhatná a blogom rendszeres olvasója. Vagy azt, hogy ennyit tud(ok).

Az az igazság, hogy az e havi első könyv mélyen megviselt. Így jár az, aki nem olvas kritikákat, csak megvesz valamit, aminek sokat ígér a címe, vagy a szerző neve. Ha két évvel ezelőtt elolvasom, hogy a Neurotic ismerői mit írnak Pajor Tamás Kötetlen kötet (Jószöveg, 2007) című izéjéről, akkor a kezembe se. Ráadásul a tartalomjegyzéket is benéztem, így későn szembesültem azzal, hogy ebből a kötetből a lényeg, (már, ami nekem a lényeg, azaz) a Neurotic kimaradt.

Maradt a rémítő térítő, ahogy hiába kiáltja, hogy Jézus felold a tévé terror alól…. Tagadhatatlan mellényúlás.

Mondanám, hogy ennyit az ünnepi könyv heti vásárlásaimról, de vettem még egy Mia Cinotti féle Bosch festői életműve (Corvina, 2003) albumot féláron, A művészet klasszikusai sorozatból. Az legalább jó, minden kép egy mese. Na nem gyerekmese, inkább rém. De szeretem Bosch kaotikus világát.

Szerintem punk volt.

Azért olvastam is.

Megvettem kedvenc matematikusom kötetét. Igen, ez sem friss könyv, de valahogy lemaradtam róla. Mérő László írásaival először a Magyar Narancsban találkoztam. A rovatból kötet lett Maga itt a tánctanár címmel. Most a hosszabb írásokra került sor Az elvek csapodár természete (Tericum, 2008) című kötetben.

És Mérő okos, lebilincselő, és ha ő mesél a matekról, még szeretem is. Azért ez már valami. Tud játszani a szavakkal, és a csapodár természet a kötetben keretbe foglalja az elveket.

Nem adom fel. Ezt talán utoljára mondtam az időközben Mártonná lett Gerlóczy Marcival kapcsolatban. Az igazolt hiányzás óta küszködik. A csemegepultos naplója (Ulpius, 2009), ez az új kötet nem hozott semmi újat. Régit sem. Időnként felvillan ugyan, de leginkább a kiégett városi alkoholista melodrámája címet kellet volna adnia neki. Megírni meló, olvasni dráma. Pedig tud valamit, csak az nem tett volna ki egy kötetet, így bele kellett erőszakolni egy csomó felesleges dolgot. A csemegepultos naplója, igazi Fradi-kolbász. Beletett mindent válogatás nélkül.

Kedves Gerlóczy Márton, egy olvasóval, vásárlóval kevesebb.

Asszem, pont leszarod.

Keresetem a polcon valami megnyugtatót. Valamit ami megválaszolja az élet nagy kérdéseit, hogy az élet, a világmindenség, meg minden. A választ is tudom: 42.

Igen, a hónapot Duglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak (Gabo, 2005) művével zártam. Ha már Gerlóczytól és Pajortól világvége hangulatom lett, amire még Bosch képei rátettek egy lapáttal, akkor olvassak már valamit a világvégét követő szebb napokról.

Így legalább annyi bíztatást kaptam, hogy ne essek pánikba… azért az sem kevés.

Ja, az egerek mindenkit üdvözölnek, ellentétben a vogonokkal.