Egy épphogy kamaszodó szemével látni a világot, érdekes. Már felnőttként. Mert akkor, amikor én voltam aligkamasz, nem találtam benne semmi különlegeset…
Van itt ez az aligkamasz Sergio gyerek, Goffredo Parise A szép pap (Európa – Zsebkönyvek, 1979) című regényének a mesélője, aki a házukról, annak lakóiról szóval a világáról mesél. Furcsa figurákról.
A háztulajdonos vénlányról, Immacolata kisasszonyról…
A saját és vízöblítéses(!) klozet tulajdonosáról Esposito lovagról… Hja kérem, egy olyan házban, ahol az összes többi lakóra egy nyilvános budi jut, nagy kincs a saját klotyó.
Könyvelőről, a barátságos tolvajról…
…és Cenaról, Sergio legjobb barátjáról. No meg a többi lakóról, akik életében meghatározó szerepet játszik don Gastone, a szép pap, akibe minden nő, Immacolata kisasszonnyal az élen, (nem) kicsit szerelmes. Bármit megtennének a szép papért… és a bármi alatt nem az életük, hanem az erényük feláldozást értem elsősorban.
Csak egy szavába kerülne… vagy még abba sem.
A fiúk meg… a fiúk meg kihasználják ezt a vágyódást.
Aztán beköltözik a házba a szép kurtizán, Fedora, és a nők után a férfiak is megbolondulnak…
A történet don Gastone tündöklése és (el)bukása. Megjegyzem teljes mértékben meg tudom érteni a jó papot, mert vannak helyzetek, érzelmek, amik mindent felülírnak, de legfőképpen a józanész parancsait, meg az ambiciókat.
A történet egy tragikus végű barátság története. Mert a halál is része az életnek.
A történet… nos a mindennapok története, egy kisfiú szemével, aki nem keresi az okokat, a magyarázatokat, csak megéli a mindennapokat, és az ő szemén keresztül valahogy minden kicsit egyszerűbbé, kicsit megmosolyogtatóvá válik.
Csak mi, felnőttek bonyolítjuk túl az életet.
Most kedvem lenne a teljes venetoi trilógia elolvasásához, sajnos tudtommal a második kötet Az eljegyzés – már ha jól tudom – soha nem jelent meg magyarul. Sajnos. [De a harmadik kötetet, a Tisztátlan cselekedeteket azért felírtam magamnak.]
Parise minden sorából árad a szeretet.
Én meg azt szeretem, ha az író, az elbeszélő érzelmeit – legyen az szeretet, vagy éppen gyűlölet – át tudom élni, ha elindul a fejemben a mozi. Ha sajnálom a végén, hogy felkapcsolják a lámpát.
Maradtam volna még.
Az olasz bérház után jöjjön egy magyar a hetvenes évek végéről. Egy Larsen-Nielsen típusú dán panelház. Egy élére állított falu egyetlen napja.
