Jonathan Hunt Debrecenben
2012. november 03. írta: regulat

Jonathan Hunt Debrecenben

Pierrot - Gábor Endre: Az ördög köve

Debrecenbe kéne menni! – gondolta Pierrot és Debrecenbe küldte hősét, a New York Times magyar származású oknyomozó riportert Jonathan Huntot. Hát akkor menjünk Debrecenbe- gondoltam én is, mert már vártam az új történetet.

jh.jpgHát elindultunk megtalálni A Magyar Faustus (Hatvani István professzor) titkos hagyatékát… a lebkövet. Vagyis a lebköveket, mert a végére lett belőle négy. 

És mi, művelt olvasók tudjuk, hogy az ilyen űrből jött akármiben - hívjuk akár lebkőnek, akár meteornak - bármi is lehet. Például egy idegen lény, idegen anyag, egy hatalmas gyémánt, vagy a lesittelt Zod tábornok… utóbbi esetben nem árt aggódni, mert Metropolis messze van.

Bevallom nagyon örültem neki, amikor megjelent Pierrot és Gábor Endre tollából az Az ördög köve (Alexandra, 2012), mert az előző Jonathan Hunt történet a Jumurdzsák Gyűrűje a maga nemében unikum a magyar kalandregények sorában.

Mondtam is magamnak, hogy végre egy könyv, egyrészről jól felépített kalandregény, másrészről útikönyv, harmadrészt olyan információkat ad át, amitől az embernek kedve támad ismerkedni a történelmünkkel, a kultúrtörténetünkkel. Hirtelen nem is jut nagyon eszembe könyv, amivel akárcsak Dan Brown Da Vinci-kódjával nekiindulna felfedezni a történet színhelyeit. Főleg nem Magyarországon. Most frankón, ha az ötlet bejön, ha sikerül a karakterrel betörni a nemzetközi piacra, előfordulhat, hogy angol, meg német, meg még ki tudja, milyen nemzetiségű turisták mászkálnak a regénnyel a kezükben egy-egy magyar városban. Nagy dobás lenne.

ordog_kove.jpgSajnos a második könyv nem követte az elsőt ezen az úton. Az Az ördög kövében megbomlott a hármas egység. Kaptam egy érdekes (kultúrtörténet), izgalmas (kaland) regényt, amiből az útikönyv jelleg elveszett. Ezzel a könyvvel nehezen indul neki az ember gyereke felfedezni a Hajdúság fővárosát, a kálvinista Rómát.

És persze kezdhet aggódni, hogy a folytatásban esetleg a kultúrtörténet is áldozatául esik a kalandnak.

Most persze úgy tűnhet, hogy a könyv nem tetszett. Ez ebben a formában nem igaz, mert tetszett csak az a baj, hogy olvastam a másikat, és az egyszerűen klasszisokkal jobb volt. Vagy csak nekem voltak túlzott elvárásaim.

Nehéz úgy írni, a könyvről, hogy ne spoilerezzen az ember, mert pont az a rész foglalkoztatott a legjobban, ami a végén a plusz csavart szándékszik adni a történetnek, ami visszautal az előző könyvre… ami szerintem tök fölösleges.

Olvasóként azt mondanám kérném, hogy tessék megmaradni egy városban, egy tájegységen.

Ettől függetlenül várom a következő JH történetet.

Várom, de a mérce továbbra is a Jumurdzsák gyűrűje. Kéretik azt megugrani, és akkor ezt a - talán túlzott elvárásból fakadó - csalódást elfelejtem.

Ezt a kötet, így önmagában nem kerülhet bele a hajókofferbe, de ha a következő, mint az első… mert sorozatként… úgy, már ott lenne a helye.

 

Aki most azt várja, hogy a következő a beharangozott partizánromantikuseposz, az A hét hold völgye lesz, az csalódni fog, mert előbb még jön Ember Mária krimi paródiája a Bárszék az éjszakában, ahol a létező szocializmus rendőrsége küzd meg, a nemlétező bűncselekménnyel, meg a létezővel...

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr584886507

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása