A 2010. év – legalábbis számomra – nem az olvasás éveként kerül be a naptárba. Pontosabban nem az olvasónaplók éveként.

Valahogy nem igazán volt időm olvasni, de ugye nem olvasni, azt nem lehet. Az elolvasott könyvek meg ott fekszenek  apolc sarkán és várják, hogy olvasónapló legyen belőlük. Róluk.

Legutóbb például egy nagyon színes műhöz volt szerencsém. Csak úgy árad belőle a harmónia. A család (magyarul family), a meghittség, de valahogy mégsem az igazi. Valami hiányzik belőle, pedig színes, mint egy Benetton plakát. Szóval hiányzik valami. Az öregek, akarom mondani az idősek. Az IKEA katalógusában mindenki fiatal!

Tökhülye dolog, nem?

Tökhülye. Pontosabban Tommy Jaud Tökhülye (Szó, 2008) című könyve miatt vettem kézbe ezt a nagyon színes művet, az IKEA idei katalógusát. Kíváncsi voltam, hogy hogyan is néz ki a Jennylound fotel. [Én nem venném meg.]

Mert ez a fotel minden baj okozója, meg a tárolási helye a 30C polc a raktárban. Legalábbis Simon Peters szerint.

Igazából Simon A tökhülye.

Simon, aki szingli.

Simon, aki egy T-Pontban eladó. Utálja.

Simon, aki egy buzi-fittnesszklub tagja. Igaz csak tévedésből. Nem figyelt, amikor beiratkozott, most meg nem győzi hangsúlyozni a hetero voltát. Viszont megtudja, hogy mit üzen a Snoopys törölköző… Ráadásul Simon takarítónője is pasi.

Simon, akinek nincs nője, akinek nincs barátja. Na jó, az van, mármint barátja. Több is mint gondolná.

Simon, akinek nincs pénze, ami még a legkisebb gond lenne, de neki nemhogy nincs pénze, hanem egy halom adóssága van.

Mondjuk, ha tudna nőt szerezni, mint Phil. Vagy csak annyira, mint Flik. Na jó annyira talán tudna, de…

Simon következetesen vesztésre áll. Nőügyben, melóügyben… ráadásul még a rendőrség is rá száll.

A Tökhülyéről el lehet mondani, hogy kétnapos könyv. Úgy kétszáz oldal, amin a kiadó ígéretével ellentétben nem röhögtem úgy, hogy leessek a kanapéról, de erre esélyem sem volt. Egyrészt krónikus kanapé hiányban szenvedek, másrészt a kiolvasásához elég volt három út a buszon. Közben annak örültem legjobban, hogy a deja vu elmaradt. Bezzeg a Pop, csajok, satöbbi olvasásakor.

Simon már egy következő generáció.

Ja és Simon – hogy is mondjam? – nos Simon, egy német Bridget Jones. Csak neki farka van.

Ez egy 2010. szeptemberi bejegyzés a régi blogról… gondoltam inkább itt a helye.