Szerintem már soha sem leszek jó olvasója Szabó Magdának. Ha belekezdek egy általam még nem ismert történetébe, akkor először is elzárom a késeket. Biztos, ami biztos.

Köszönhetően annak, hogy egyrészt nem vagyok lány, másrészt anno már az Abigél sem fogott meg, így az írónő munkáiból csak ahhoz volt szerencsém sokáig, amiket tévéfilmre adaptáltak. Rendezte: Zsurzs Éva.

Hát azt nem mondom, hogy ebből életmű olvasás lesz, mert nekem úgy tűnik (így két regény és egy film után), hogy Szabó Magda hősnőit különösen könnyű utálni. Nekem eddig legalábbis könnyen ment. Utáltam Kémery Paulát a Disznótorban, nem szerettem Vitay Gerorginát sem…

Azért kellemetlen egy művészieskedő próza után irodalmat olvasni, mert nagyon látszik a különbség, és az ember gyereke akkor már nem csak a fákat sajnálja, hanem a feleslegesen elpocsékolt időt. Jó, tudom ahhoz, hogy tudjam, hogy pazaroltam az időt végig kellett olvasni. Mert ugye a tapasztalat.