Időnként kezembe kerül olyan könyv, ami elgondolkodtat arról, hogy lám-lám milyen felelőtlen is a hatalom, elvégre még nem zúzatta be, még nem vetette máglyára.

Bakucz Elemér főmérnök. Elsősorban. Meg aztán özvegy. Meg ötvenegy éves. Mondhatnánk úgy is, hogy kész egzisztencia. Megszokott baráti kör, kockázatmentes barátnő, kialakult rutinok védőburka veszi körül. …és akkor berobban az életébe a huszonegy éves Ildikó. Felszakítja a burkot. Felforgat mindent.

Kult könyv, kult film. Volt. Ma már kortörténet. Amolyan szocialista útkeresés...

Olyan ez a könyv, mint amikor a székely meg a fia vágja a fát az erdőben, oszt a gyerek egyszer csak lecsapja az apja bal kezét.

Persze megint Budapest. Ez nekem éppen elég, hogy kedvet kapjak a könyvhöz. Pedig az alcíme, hogy a városi harcos kézikönyve, meg a borítón a csuklyás figura riaszt.

Amikor az ember nem tudja, hogy mit is olvasna szívesen, olyankor biztos, hogy valami könnyebb téma kéne. Valami limonádé.