Azzal a felütéssel kezdtem ebbe az olvasónaplóba, hogy "Csak azért olvasok, mert jólesik. És csak azt, ami tetszik. Hogy ez legtöbbször nem magas irodalom... És? Maximum néhányan megvetésük jeléül nem olvassák, amit írok. Nekik ajánlom, hogy olvassák újra a Tudós nőket…
Közben eltelt húsz év… és bizony a történelmi kalandregény elkezdett átalakulni… Van, akinek így is tetszik, sokan lesznek csalódottak, és (talán) sokan bíznak benne, hogy megszületik egy új univerzum. Taita univerzuma.
Anno 1993-ban még azzal vettük a kezünkbe az A…
Kezdhetném úgy is, hogy mi is esne jobban egy hűvös esős délutánon, mint a fotelben hátradőlve egy bögrényi forró teával, arról álmodozni, hogy milyen jó lehet ilyenkor például Andalúziában élni… megvan a kép? Igen, én is fel tudok sorolni jobb dolgokat, de azért ez se…
A szemet szemért, fogat fogért, az életet életért törvénye nem ad, nem adhat soha megnyugvást. Ördögi kör.
Lassan fél évszázada kalauzolja kalandokon át egzotikus helyszínekre, jobbára Afrikába, az idén nyolcvanéves Wilbur Smith. A magyar olvasó úgy húsz éve követheti a…
Az a nagy büdös helyzet, hogy [beszéljek csak a magam nevében!] szeretjükem azokat a könyveket, amelyek görbe tükröt tartanak. Nekem. Szeretek magamra ismerni a görbe tükörben, nem mintha jól esne a kritika, de amíg magamra tudok ismerni, addig van remény, hogy jobb legyek. Esetleg.…
Azt hiszem egy időre pont azért hagytam fel egykoron a tudományos-fantasztikus (magyarul: szájensz-fiksön) művek olvasásával, mert nehéznek találtam a műfaj klasszikusait, és valahogy úgy voltam vele, hogy meg van nekem a magam baja, tessék engem szórakoztatni a pénzemért.
Jimbo világa, ha nem is egyszerű, de azért nem is olyan különleges. Mert mi van abban, ha az ember apja elveszíti a munkáját?
Pánikra könnyű okot találni. Ott van rögtön a feleslegesség érzése. Például amikor az ember gyereke nyugdíjba megy. Állítólag a kezdeti eufóriát, hogy megszabadult a hülye főnökétől és a gyári hibás kollégáitól, hamar felváltja a feleslegesség érzése. Vagy valami hasonló...