Jimbo világa, ha nem is egyszerű, de azért nem is olyan különleges. Mert mi van abban, ha az ember apja elveszíti a munkáját?

Előfordul. Sajnáltatja magát. Álláshirdetéseket böngészik. Megpróbálja kivenni a részét a házimunkából. Repülőgép modelleket épít. Főzni kezd. Na nem egyszerűen, hanem elszántan. Mondjuk az utóbbi Jimbo hibája, de ha egyszer apa olyan tragikusan rosszul főzött… hát vett neki egy szakácskönyvet.

Igaz, az is rontott apa helyzetén, hogy anya – az eddigi részmunkaidős foglalkoztatott – hirtelen olyan, de olyan állást talált, amivel többet keres, mint apa keresett az autógyárban.

Olyan kosztümös, aktatáskás állást…

Na jó ez, azért nem akkora tragédia, csakhogy Jimbonak nővére is van. Becky, aki tizenhat éves, és lázad. Ezt érthetnénk arra, hogy death-metált hallgat, de inkább maradjunk annál, hogy leszokott a fürdésről, és kedvenc szórakozása az öccse zrikálása. Legutóbb azzal, hogy ki fogják csapni az öccsét az iskolából.

Mi jöhet még?

Például az, hogy Jimbo két tanára furcsa nyelven kezd beszélni. Persze titokban, de Jimbo és Charlie barátja „véletlenül” meghallják.

És a fiúk nyomozni kezdenek…

Naná, hogy a tanárokról kiderül, hogy földönkívüliek.

Charliet elrabolják. Ki más menthetné meg, mint Jimbo.

Mondjuk arra Jimbo sem számított, hogy ebben pont Becky fog segíteni neki.

Irány Skócia, a Sky sziget, aztán meg egy Plonk nevű bolygó a Táncoló Hörcsög Galaxisban…

Ja, és Charlin kívül még valamit meg kell menteni.

Igen a Földet.

Mark Haddon 1992-ben írta meg a majdnem méltán elfeledett könyvét a Grizbidi Spudvech!-et. Szerencsére az olvasók és persze a kiadó unszolására a szerző kicsit átdolgozta. Hogy őt idézzem

Mire egy vagy két évvel később a feladat végére értem egyetlen mondat sem maradt a könyvben, amely emlékeztetett volna az első verzióra.

Ez lett a Bumm! (avagy 70 000 fényév) (Európa, 2010).

Sci-fi mese olyan felnőtteknek, akik még emlékeznek arra, hogy voltak gyerekek. Vagy olyan gyerekeknek, akiknek már fel kellett volna nőniük…

Mert vannak fura dolgok… leginkább Skóciában.

Mellesmeg, én azért óvakodnék azoktól a tízévesektől, akik leicester sajtos-egreslekváros kenyeret esznek az erkélyen. Könnyen leejtik.

És hogy mi lesz a Földdel?

Itt vagyunk. Nem?

Ez egy 2011 februári bejegyzés a régi blogból… szerintem itt jobb helye van.