Uraim! Ki ne szeretne olyan lenni, mint Philip Marlowe, aki ugyan nem egy adonisz, de a fellépése garantáltam pótolja ezt a hiányosságát. Ez a cinikus, dohány és viszki szagú macsó, azonban belül egy lírikus… egy alanyi költő.

Én valamiért kedvelem a keményöklű, de szentimentális hősöket. Talán ezért olvasok aránylag sok Maigret történetet, és ezért kedvelem Raymond Chandlert is. Az egykori költő, bizony ott van Chandler bűnügyi (majdnem detektívet írtam, holott hősei nem mindig nyomozók) történeteiben is.

Olvasok. Néha kipillantok a könyvből, és mintha elvesztek volna a színek. Kicsit fekete fehér lett a világ. …és a betűkhöz visszatérve hallom a fejemben, hogy egy furcsa, lassú, karcos hang narrál… Humphery Bogart ül az agyamban.

Ahhoz képest, hogy a krimiirodalom egyik meghatározó szerzője… Ahhoz képest, hogy az új fordítás 2010-ben jelent meg… Ahhoz képest, hogy a noire irodalom állítólag újra divat… A legnagyobb hazai olvasó közösség, a moly.hu közönsége valahogy nem szereti.