Gyöngyök között
2018. március 21. írta: regulat

Gyöngyök között

Raymond Chandler: A gyöngy bajjal jár

Én valamiért kedvelem a keményöklű, de szentimentális hősöket. Talán ezért olvasok aránylag sok Maigret történetet, és ezért kedvelem Raymond Chandlert is. Az egykori költő, bizony ott van Chandler bűnügyi (majdnem detektívet írtam, holott hősei nem mindig nyomozók) történeteiben is.

gyongy_bor.jpgA hét regénye mellet, úgy huszonhat rövid írása (kisregénye, novellája) jelent meg. Ez eleve alapja lehet, a különféle válogatásoknak, mégis a magyar olvasó nem lett elkényeztetve ezen a téren, hiszen mindössze három ilyen kötet jelent meg, azaz a kisregényeknek a fele sem látott magyar fordításban napvilágot.

Ezek közül az első volt az A gyöngy bajjal jár (Európa – Fekete könyvek, 1989) című kötet.

Négy történet. Négy főhős.

…és egy dicséretes szerkesztői fogás, aminek köszönhetően két gyöngysoros nyomozás foglalja keretbe a másik két történetet.

Frontátvonulás

Egy lány a Noon Streeten

Nevada-gáz

A gyöngy bajjal jár

Az már az én személyes problémám, hogy a Frontátvonulás annyival jobb, kiérleltebb, vagy egyszerűen chandleribb a többinél, hogy én bizony azzal zártam volna a kötetet. Nálam valahogy lenyomta a többi kisregényt.

Nem, nem kezdek el spoilerezni. Nem mondom meg, hogy melyikben ki a hunyó.

Maradjunk annyiban, hogy ha Chandlert olvasva Philipe Marlowe az etalon, akkor bizony John Dalmas, Pete Anglich, Johnny De Ruse, vagy Walter Gage nem üti meg a mércét…

Azaz, tulajdonképpen, Dalmas a Frontátvonulásból már majdnem olyan. Különösen a történet lezárása során. De ezt a kisregényt, nem csak vége miatt szerettem, már az első bekezdés megvett:

Sivatagi szél fújt aznap este. Az a forró, száraz szél, amely a hegyi szorosokon át ereszkedik a városra, felborzolja az ember haját és az idegeit, viszketni kezd tőle a tenyér. Az ilyen éjszakákon minden italos vendégség verekedéssel végződik. Szelíd kis feleségek a húsvágó kés élét tapogatják, s a férjük nyakát méregetik. Minden megtörténhet. Még az is, hogy teli pohár sörhöz jut az ember egy koktélbárban.

Hát lehet egy ilyen kezdésnek ellenállni?

 

Szóval, ha valaki jót akar magának, akkor először ugorja át az első hetven oldalt, és hagyja meg a végére.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr113756654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása