Ilyenkor kéne azzal kezdeni, hogy hát izé… de ugye háttal nem kezdünk mondatot. Így próbálok valamit írni egy könyvről, amire azt nem mondanám, hogy szóra sem érdemes, de mégis olyan semmilyen volt nekem.

Egy tucat feles, négy sör, és kb három üveg bor… és egy felderített gyilkosság. Ez Maigret felügyelő alig egy heti mérlege… bár az igazi bűnös még szabadlábon.

Ez a bejegyzés leginkább azoknak szól, akik most fedezik fel maguknak azt a fajta, a két világégés közti időszakra jellemző angol humort, amit a hazai írók közül például Aszlányi és Rejtő oly zseniálisan művelt. ...vagy amiért rongyosra olvastuk P. G. Wodehouse műveit.