Kezdhetném a száraz statisztikával, hogy ebben a könyvben egy nőre átlagosan alig három oldal jut. Ez persze ebben a formában nem igaz, mert van, akire éppen hogy csak ...
Nem krimi
Patricia Highsmith: Kétarcú január
Nem tudom, ki hogy van vele, de ha én azt mondom, hogy krimit akarok olvasni, akkor valami olyanra gondolok, hogy történik valami bűncselekmény (nem kell, hogy gyilok ...
Csúszos utak
Max von der Grün: Csúszós utak
Van az úgy, hogy az ember nem vágyik többre, mint egy krimire, és ha a borító nem igazít útban, olyankor a fülszöveg (már, ha van) vagy a beleolvasás alapján dönti ...
Brazil, túl Coelhon
Jorge Amado: Zsubiabá
Fázom azoktól az íróktól, akiknek minden szava kincs. Valahogy így vagyok Cohelo mesterrel is. Mondjuk az egyik kedvenc idézetem hozzá kapcsolható. „A pofádat ...
Könyvet adnál karácsonyra?
Könyvet adnál karácsonyra?
Látogass ki a Gödörbe (tudom, tudom most Akvárium klubbnak hívják) Úgy 50 kiadó van jelen és jelentős ...
Egy ős skandináv krimi
Per Wahlöö: Az acélugrás
Valamikor úgy 1987 nyarán éppen Vácott múlattam az időt az MN 2164, vagy akkor már MN SIHKK nevezetű üdülőtelep K betűvel jelzett századában, amikor jött az ...
Nők és nők, meg az irodalom
Kolozsvári Grandpierre Emil: Az utolsó hullám
Bevallom, elfogult vagyok Kolozsvári Grandpierre Emillel. Van valami különös érzésem, ha olvasom… Szeretem, ahogy mesél.
...
Semmi kis történet
Gisela Elsner: Pontozásos győzelem
Vannak olyan könyvek, amiknek a címe, na nem azt mondom, hogy sokat, de legalább valamit ígér. Aztán marad a beváltatlan ígéret. Ilyenkor azon gondolkodom, hogy ...
Tényleg biceg
Zágoni Attila: Sánta pegazus
Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki rendszeresen megfogadja, hogy egy kötetben kiadott humoros írásokat a büdös életben nem fog olvasni. Meg abban sem én vagyok az ...

