Kártyanaptár. Az egyik legjobb könyvjelző… volt. Tényleg van, aki még gyártat ilyet?

Annak idején (tizenéves koromban) gyűjtöttük, mert színes, mert… mert gyakorlatilag a hetvenes - nyolcvanas években mindent, de mindent fürdőruhás jónőkkel akartak eladni. Komolyan a szemüvegtől a kombájnig.

És akkor egy, általam különben szörnyűnek titulált, könyv (Dékány András: Robinson utolsó kalandja)  lapjai közül kibukkant a csoda. Egy könyvjelző.

Egy kártyanaptár. 1978-ból.

Erről érdemes elmélkedni, nem a könyvről...

Kártyanaptár Hölgyeknek, Uraknak.

Mert Hölgyeim,

…nézzétek csak ez a dögös macsót! Ezt a férfiállatot, aki elhozta 1978-at!

Azt a barkót! Mint egy pornósztár. A duzzadó izmokat. A tekintetéből sütő koncentrációt, amivel azt a rotációs kapát húzza. Mert ahogy a képen a talajt nézem, ezt bizony egy métert se tolta, már ha egyáltalán sikerült beindítani.

Jut eszembe feltűnt, hogy ez az ökör a vadi új mokaszinját vette fel a kerti munkához? Mert anno ez volt a divat. Kipattanni a kocsiból, és tologatni egy kicsit a rotációs kapát.

…és ezzel el is értünk az Urak álmához, a rotációs kapához.

Mert 1978-ban mi volt a dolgozó álma? Már azon túl, hogy Argentínában túljussanak a fiaink a csoportkörön… ami lényegében esélytelen volt lévén, hogy a csoportban az olaszok, a franciák, és a házigazdák voltak.

Szóval a dolgozó álma a délutáni söröcske otthon a kis lakásban, ahonnan a kis kocsi elviszi a hétvégén a kis telekre, hogy ott aztán pihenés címén végigrobotolja a szabadnapját. És ehhez a legjobb segítőtárs, akiről csak a megfáradt dolgozó álmodhatott a rotációs kapa.

Tehát együtt egy kártyanaptáron a férfiállat és a rotációs kapa. Ezt a reményt adták a dolgozó nőknek és férfiaknak a Mezőgazdasági Ellátó Tröszt reklámszakemberei.