Az ajándékozásban egy külön műfaj, legalább is számomra az jutalomkönyv. Ez frankón egy külön műfaj… illene, hogy legyen.

Ahol a jutalmazott és a jutalom egymásra talál, és ami egyben valamilyen szinten kapcsolódik a az jutalmazás okához. Nem mondom, hogy szerencsés dolog a sakkszakkör leglelkesebb tagját egy a műlovaglásról szóló könyvvel jutalmazni, elvégre a sakkban van ló. Meg aztán attól, hogy sakkozik valaki, attól még lovagolhat is. Vagy csak egyszerűen ólába, lófeje, vagy csak lófarka van.

Elkezdtem ezeket kigyűjteni ide a blogba...

Például - kérdem én -, mi motiválhatta a jutalmazót, amikor V. P. Borovička: A jós halála című történelmi fikciójára esett a választása.

Mondjuk, lehet, hogy vagy ő vagy a jutalmazott enyhén iszákos volt, és  akkor érthető módon nem jutott túl a Borovičkán.

Mert a könyv Eich Jan Hanussenről (született Steinschneidr Hermann), egy mágusról, egy prófétáról, egy artistáról, magyarul egy nagyratörő csalóról szól, aki az SA vezetőivel barátkozik, beáll a nemzeti szocializmus szekerét tolni, aki Hitler jósa… és aki rápacsál.

Mert a barátai, mégsem a barátai… egy zsidó származású náci karrier története. Bukással a végén.

Szóval mire gondolhatott az ajándékozó? Mi motiválhatta amikor a fenti kedves sorokat beíratta a szépeníró Gizikével, vagy Arankával (lényegtelen a neve, és a szépírásai is relatív) a könyvbe?

De most komolyan.

Figyelmeztetés lehetett, hogy te is ráfaraghatsz?

Vagy mi lehetett a valós üzenet, amit a kiválasztásnál a tudatalatti…

Nekem eleve furcsa, amikor a MSZMP párt alapszervezete egy náci karriertörténetet ajándékoz...

Jó tudom, lehet, hogy csak a 32,- forintos ár és a kemény borító döntött.

De bennem él a hit, hogy nem az "Annak jó lesz. Há’ nem?" volt az egyetlen vezérlő elem.