Az elégikus Maigret
2016. október 17. írta: regulat

Az elégikus Maigret

Georges Simenon: Maigret és a lusta betörő

Megint Simenon. Most megint Maigret. Szeretem azokat a krimiket, ahol a szerzőnek akad még mondanivalója, már a bűnügyi rejtély megfejtésén túl is. …és általában mindegyikben akad, csak én, az olvasó nem minden esetben veszem észre…

lustabor_1.jpgItt van például az általam nem rég olvasott Maigret történet, amiben Simenon már-már elégikus hangulatú képekben mesél a változás szeléről. Ez a Maigret és a lusta betörő (Magvető, 1968).

Amikor először olvastam (még apám könyvespolcáról), azt hiszem nem voltam elragadtatva tőle. Igaz a jó felügyelő két ügyet is felderít, igaz az egyik tetteseit nem tartóztatják le… szóval akkoriban, hiába két ügy, hiába az erőszakos rablóbanda, kissé lapos, unalmas sztorinak tűnt. Pedig…

Pedig ez a regény nem más, mint a régi és az új összecsapásának, egy, krimibe ágyazott metaforája.

A két ügy, ami a felügyelőt foglalkoztatja: egy fegyveres rablóbanda ügye, és egy magányos farkas, egy betörő rejtélyes halálának az ügye.

A rablóbanda a modern idők. Profi tervezővel, amatőr (értsd bűnügyi előélet nélküli) végrehajtókkal, fegyverhasználattal.

A régi világ a pedig, az egykori betörő Cuendet, akit a cím lustának nevez, holott nem lusta volt, csak egyszerűen nem ipari méretben lopott. Éppen csak annyit, ami a kényelmes élethez kellett.

…és persze, a már csak két évvel a nyugdíj előtt álló Maigret is a régi világ terméke. Csak azért nem kövület, mert sikeres. De a nyomozást felügyelő ügyészhelyettes már az új idők gyermeke, így érthetően nem felhőtlen a munkakapcsolatuk.

Változik a világ, és Maigret, ezt valahogy nem szereti.

Mondhatni a változás szele bekúszik a felügyelő kabátja alá. Ő megborzong, lehajt egy pohárka töményet, és dolgozik tovább.

lustaful_1.jpgElsősorban a kiemelt ügyön, a rablóbanda kézre kerítésén, de azért utána megy a régi ismerős Cuendet halálának is. Még akkor is, ha az ügyészhelyettes határozottan letiltja az ügyről.

Talán Marek volt az a Bűnözők panoptikumában, aki azt a történetet írta, ahol a rendőrnyomozó levezeti a betörés módszeréből, hogy ki lehet a tettes. Mert a régi iskola rendőrei és elkövetői ismerték is egymást, sőt némi kölcsönös tisztelet is kialakult egymás iránt. Valami ilyesmi mozgatja Maigretet is, hogy nem vonja ki magát Cuendet halálának a nyomozásából…

És míg az olvasó és a felügyelő némi elégikus nosztalgiával deríti fel a "lusta" betörő életének és halálának históriáját, addig a rablóbandát is felszámolja a bűnüldözés gépezete.

…és persze Maigret megiszik némi töményet, és egy grogot. Mert mégiscsak tél van… vagy, mert szakmailag* iszákos.

Szóval, ha valaki valami izgalmasra és mozgalmasra vágyik, akkor keressen másik Maigret történetet, de ha elégikus hangulatban van, akkor ne hagyja ki…

 

 

 

 

*Ismert (erdei körökben) az az általános nézet, hogy a világon mindenhol jellemző… volt! (teszem hozzá némi szarkazmussal)… hogy a rendészeti szervek dolgozói (is) némi alkohol segítségével dolgozzák [khm!] dolgozták fel a munkahelyi stresszt. Oszt ilyenkor került a jellemzésbe, hogy: "iszik, de bírja"

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr8611816497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása