Az az október tizenhatodika, akkor… 1944-ben… Azt, hogy mi történt tudjuk, de azt, hogy hogy született a forgatókönyv, azt vajon tudjuk-e?
Pintér István kétségtelenül jó tollú író, és a kedvenc témáinak az egyike a Horthy család volt. Így valószínű, hogy a Szálasi hatalomátvételről mindenképp írt volna, ha nem is regényes formában... de mint az utóhangban is szerepel, jött egy szerencsés véletlen:
… Az "Unternehmen Maus" eredeti aktáját, mint a jól sikerült akciók mintapéldányát, az SS hírszerző iskolájának tananyagául szánták a németek. Az összeomlás küszöbén, 1945 áprilisában más iratokkal együtt a csehszlovákiai Sumava-hegységben lévő Fekete-tóba süllyesztették a nácik. 1964-ben csehszlovák filmesek véletlenül rábukkantak a ládákra, melyeket aztán az állambiztonsági szolgálat kimentett. Így került hozzánk az "Unternehmen Maus" aktája, bizonyítva, hogy ezt az akciót Höttl szervezte, számot adva annak részleteiről is.
Ezek alapján nekem, laikusnak, el kell fogadnom, hogy a történet, az A Maus-akció (Zrínyi, 1968) valós.
Különben, ha éppen egy fiktív helyszínen, egy fiktív(nek tűnő) hatalomátvételről lenne szó, a regény akkor is működne. Egyszerűen azért, mert jó a forgatókönyv és Pintér olvasmányosan ír.
Profi.
Én meg különben sem tudok annyit a hatalomátvétel előzményeiről, körülményeiről, a történelmi finomságokról, hogy megkérdőjelezzem ennek a regénynek egyetlen mozzanatát is…
Valami viszont végig zavart.
Valami, amiről nem tudom, hogy az a tananyagnak szánt akta, vagy az író "hibája". Ebben a regényben, az akciót kitervelő, és levezénylő Höttl egy hidegfejű technokrata, és egyben már-már zseni. Otto Skorzeny szintén a maga területén hasonló kaliber, ráadásul egy élő legenda.
…és rajtuk kívül mindenki, kisebb-nagyobb mértékben hülye.
Horthy csak egyszerűen hülye. A szerepébe belemerevedett, döntésképtelen papucs, akit az asszonyok és miniszterek irányítanak, miközben maga, valami ködös álomvilágban él... A fia Miklós se százas, már a balesetéből kifolyólag… A hatalom megszerzésére készülő Szálasi, szimplán patologikus eset… akinek küldetéstudata van. Még a Gestapótól kölcsönkapott ügynökök is hülyék…
De komolyan, az SS-en kívül ebben a történetben mindenki hülye.
Alapvetően ez volt a bajom, hogy Pintér bármennyire is az eseményeket akarta regényes formában követni, egyben követte Höttlék, azaz az SS önfényezését.
Tény, hogy 1968-ban esély sem volt objektív művet írni a Szálasi hatalomátvételről, és persze egy regénynek nem is kell objektívnak lennie. Ugyanakkor pont ezzel, azaz hogy azt közvetíti az olvasónak, hogy az SS-en kívül mindenki hülye, mindenkit az SS irányított, manipulált, azt is mondja, hogy: Kérem szépen mi (mármint mi magyarok) nem tehetünk semmiről, itt mindenki kényszerpályán mozgott.
Egyszóval felment mindenkit, mert mi soha nem tehetünk semmiről, minket mindig a háttérből manipulálnak "valakik". Mindig más a hibás…
Mindettől függetlenül Pintér István egy igazán jó kalandregényt kanyarított a Maus-akcióból, amit érdemes elolvasni.
